Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

46 elhanyagolta, könnyelmű és korcsmás életet folytatott, ugy hogy malomjövedelméből földeket nem is vásárolhatott. Ezen vallomások megerősítik azt a jogos feltevést, hogy alperes apja a gazdálkodást csakis ugy folytathatta, hogy ahhoz felperes vagyonát felhasználta s ekként azt vagyonába beruházta. Miután azonban arra nézve, hogy a kereseti összegeket néhai P. J. a saját vagyonába tényleg mind beruházta, a teljes bizonyíték előállítható nem volt, a szolgáltatott valószínűsítő bizonyítékok kiegészítéséül a pótesküt megítélni s a per kimenetelét függővé tenni kellett. Arra való tekintettel, hogy felperes elismerte azt, hogy a f.-pulai ingatlanokat a házasság tartama alatt, az ő örökrészének felvétele után közösen szerezték s hogy ezen ingatlanok fele része telekkönyvileg nevére is íratott, alperes pedig igazolta, hogy a . . . ingatlanok is felerészben felperes tulajdonát képezik, amelyeket hasonlólag a házasság tartama alatt együtt szereztek és pedig azután, hogy a felperes által követelt összegek fel lettek véve, ez alapon ezen ingatlanok felerészbeni becsértéke 510 K tekintetében felperes, miután ezen összeg ellenértékét az ingatlanokban már megkapta, feltétlenül elutasítandó volt. Nem volt figyelembe vehető alperesnek azon védekezése, hogy a felperes által néhai P. J.-hez vitt összeget részben felélték, részben alperes neveltetésére fordították azért, mert néhai P. J.-nek, mint férjnek törvényszerű kötelessége volt a családot ellátni s gyermekét neveltetni s mi sem jogosította fel alperes apját arra, hogy felperes külön vagyonát a jelzett czélokra felhasználhassa annyival kevésbbé, mert alperes azt, hogy ezen költekezések a házasság alatti közös jövedelemből ki nem kerültek s hogy azok miatt alperes törzsvagyona csorbát szenvedett, nem is állította, amit igazol az a tény is, hogy alperes apja után több ezer koronát érő vagyont örökölt. (1902 február 22-én 757/902. sz. a.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének alperes elmarasztalására vonatkozó felebbezett rendelkezését megváltoztatja akként, hogy alperest kötelezi, hogy a felperesnek 4200 K tőkét s járulékait megfizessen, ellenben a keresetnek ezt az összeget meghaladó részével felperest elutasítja. Indokok: A kereset első tétele szerint G. J. s neje adósok által a felperes örökrész követelése fejében lefizetett 2800 K-ra