Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

20 nyitandó a 2. 7. a. okiratra és tanukra hivatkozik. Minthogy azonban a 2. V. a. okirat csak azt bizonyítja, hogy alperesnö 1882-ben szüleitől 300 frt készpénzt és egy 220 frtos kötelezvényt vett át és hogy szüleinek elhalálozása esetére ugy apai, mint anyai örökségéről lemondott, de arra nézve, hogy ezen összegeket férjének s illetve a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosának át is adta volna, bizonyítékot egyáltalában nem képez, minthogy a tanuk közül P., F. és B. elhalt, a kihallgatott tanuk közül pedig csakis az alperesnővel sógorsági viszonyban levő G. M. tanúsította azt, hogy alperes a 2. 7. alatti okiratban körülirt 520 frtot a szüleitől átvévén, azt férjének átadta, míg ezen tanúnak a férje, G. M., ki egyúttal alperesnőnek a testvére, már csak azt tudja, ho^y alperes a 2. 7. alatti okiratban érintett kötvénybeli 220 frtot kapta szüleitől, de hogy férjének átadta-e, azt már nem tudja, és P. Sz. alperesnö férjének a testvére is csak azt tanúsítja, hogy alperes hozományi pénzéből 500 frtért egy láncz földet vett, melyet utóbb eladott, majd férjével egy házat vettek s ennek a vételárához alperes az egy láncz földjének jövedelmeiből szerzett 400 frttal járult hozzá, minthogy ezen tanuk vallomásai az alperesnővel fenálló sógorsági és rokonsági viszonynál fogva aggályosak, de P. Sz. tanúnak a vallomása a valószínűség látszatával sem bir, mert stb., minthogy tehát e tanuk vallomásai az alperes által felhozott tényeket nem bizonyították, a kihallgatott többi tanuk pedig a perdöntő körülményekről, vagyis arról, hogy alperesnőnek volt-e 920 frtnyi hozománya és azt férjének átadta-e, és hogy P. Sz. ezen összeggel alperesnőnek valóban tartozik-e, mit sem tudnak, a keresetnek hely adandó s alperes hozományi követeléseinek rangsorozása mellőzendő volt. De mellőzendő volt még azért is, mert habár kétségtelen, hogy alperes és férje közjegyzői okiratba foglalták azt az ügyletet, melylyel alperesnö állítólagos hozományának átvételét a férje elismerte és amelynek alapján a jelen per tárgyát képező zálogjog alperesnö javára bekebleztetett, mégis azonban tekintve hogy az 1886 : VII. tcz. 21. §-a szerint a hozomány átadása és illetve átvételétől kiállított elismervények csak akkor bizonyítanak harmadik személylycl szemben, ha a házasság megkötése és illetve a hozomány átvételétől számítandó három hó