Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)
84 50. Felperes azon az alapon kért kártérítést a vasúttól, mert mialatt a mozdonyon szenet tört, egy darab szén jobb szemébe pattant s ennek következtében jobb szemét elvesztette. Felperes keresetével elutasittatott, mert a széntörés oly veszélyes foglalkozásnak nem tekinthető, amelyből folyólag az üzemtulajdonost a balesetért felelősség terhelné, már pedig az 1874: XVIII. tcz. alapgondolata az, hogy a vaspálya-vállalat az üzemének veszélyeivel okszerűen kapcsolatban lévő balesetekért felel. (Curia 1904 január 21. 195/903. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kártérítést követel az alapon, hogy alperes szolgálatában állva, a gépen szenet törve, egy darab szén szemébe pattant, miért is látóképességet elvesztette és részben munkaképtelen. Elvesztett szeméért külön 10,000 K kárpótlást perel. A kereset alperes védekezése alapján elutasítandó volt, habár az, hogy felperes egyik szeme látóképességének tetemes csökkenése az általa előadott balesetre vezethető vissza, P., H., N. tanuk vallomásával beigazoltnak mutatkozik is. Elutasítandó volt a kereset az évi járadékot illetőleg azért, mert a széntörés oly veszélyes foglalkozásnak, melybői folyólag az üzemtulajdonost a balesetért felelősség terhelné, nem tekinthető. Az 1874 : XVIII. tcz. alapgondolata az, hogy a vaspálya-vállalat az üzemének veszélyeivel okszerűen kapcsolatban levő balesetekért felel. A felperest ért baleset azonban a munka és a baleset természetére figyelemmel az üzemben rejlő veszélylyel kapcsolatba nem hozható, hanem egyszerűen szerencsétlen véletlennek minősíthető csak. A 10,000 K kárpótlás pedig ettől eltekintve semmi törvényes alappal nem bir, alperes részéről szándékosság egyáltalán nem vitatható, de még gondatlanság sem forog fen, mert felperes nem bizonyította, hogy a széntörésnél védőüvegek egyáltalában használtatnának, még kevésbbé, hogy ilyent bármikor is követelt s hogy az neki megtagadtatott volna. (1902 április 4. 40608/901. sz. a.)
