Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)
34 összegek abba ne tudassanak be, ezek ne tekintessenek a végrehajtási tömeghez tartozó kielégítési alapnak és igy Cs. M. még 17,400 K vételárkülönbözet és jár. megfizetésében marasztaltassék el, illetve vele szemben a még fizetetlen vételárkülönbözet ezen 17,400 K és jár. összegben állapíttassák meg. Nem lehetett pedig ezen kérést és érvelést elfogadni a következő okokból : Már az árverési feltételekben ki volt mondva, hogy a vevő az árverési feltételeknek az 1881 : LX. tcz. 185. és 186. §-aiban irt vagyoni jogkövetkezmények terhe alatt tartozik eleget tenni ; minthogy pedig Cs. M. a 72,000 K vételár befizetése tekintetében, az ezen ügyben hozott felsőbirósági határozatok értelmében, nem tett teljesen eleget, az ő veszélyére jogosan tartatott meg a visszárverés. A visszárverésnek jogi hatálya és következménye nem azonos az utóajánlattal és illetve az utóajánlat folytán megtartott árveréssel, mert utóbbinál az utóajánlat folytán eszközölt árverés elrendelésekor egyúttal az előző árverésnek hatálytalansága is kimondatik, aminek e kérdésre vonatkozólag jogi következménye az, hogy a hatálytalaníttatott árverésen elért vételár nem képez kielégítési alapul szolgáló végrehajtási tömeget, holott visszárverés esetén a felosztandó vagyont, tehát a végrehajtási tömeget képezi : 1. a visszárverésen elért vételáron kívül; 2. a visszárverést szenvedőnek befizetett bánatpénze ; 3. és az esetleg felmerülő vételárkülönbözet, azon a visszárverést szenvedő javára szolgáló körülmény mellett, hogy ezen vételárkülönbözetbe az elveszett bánatpénz beleszámittaiik. A birói végrehajtási árverés lényegében nem egyéb, mint kényszereladás, ennélfogva ugy veendő, hogy ez által egy a tulajdonjog megszerzésére irányuló szerződés jön létre a vevő és a végrehajtási tömeg között, az árverési hirdetményben foglalt feltételek szerinti tartalommal. Azért kellett tehát a 186. §-ban expressis verbis kimondani: hogy a korábbi vevőt a vételártöbblet nem illeti meg ; hogy a differentiáért felelős és hogy a bánatpénzt a visszárverés megtartásának ténye által feltétlenül elveszti, de a differentiába ezen elveszett bánatpénz beleszámittatik, mert a szerződést nem teljesítő vevőnek ezen kötelezettségei és a nem teljesítésnek jogi következményei nem azonosak a már magánjogi szerződést nem teljesítőnek az erdélyi részekre vonatkozólag az