Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

35 •osztrák polgári törvénykönyv 908., 909. és 1336. §-aiban szabályozott anyagi felelősségével. Mert ezen 186. §. nemcsak alaki jogszabály, hanem abban anyagi vagyonjogi viszony is szabályozva van, amiből szükségképpen következik, hogy a szerződést nem teljesítőnek egyéb jogi és vagyoni felelőssége azonos a magánjogi törvényekben, a szerződést nem telj esi tőre nézve előirt felelősségével. Azaz jelen esetben kényszeríthető a szerződésteljesítésre, azaz a vételárkülönbözet megfizetésére, de ha ezt teljesítette is, annak ellenértékét nem kapja meg, mert a különbözet a végrehajtási tömeget illeti ugyan meg, de az ingatlan tulajdonjogát vevő még sem szerzi meg. Ellenben nincsen kimondva az 1881 : LX. tcz. egyetlen §-ában sem az, hogy a visszárverést szenvedettet, a bánatpénz tényleges elvesztésén kívül, a vételárkülönbözet tekintetében, ezen különbözet megtérítésének csak elvileges kötelezettségével lehessen csak sújtani, azaz nincsen kimondva az, hogy a korábbi vevőre nézve és javára a visszárverés megtartásának ténye a restitutio in integrum állapotát idézi elő, amelynek azután az utóajánlattal azonos jogi következménye az volna, hogy a már általa részben teljesített fizetés a végrehajtási tömeggel szemben hatálytalanná válik és igy az nem képez kielégítési alapot, hanem az visszajár a korábbi vevőnek, mert csakis ily alapon illethetné meg a korábbi vevőt a bánatpénzen kivül netalán befizetett vételárrészlet. Minthogy ez a végrehajtási törvényben kimondva nincsen, érintetlenül fenáll és a szerződést nem teljesítő korábbi vevő kötelező azon anyagi magánjogi szabály, hogy a kötelezettségnek azon része, amelyet a korábbi vevő már teljesített, az ezen vevő javára beszámítandó akkor, amidőn annak elbírálásáról van szó, hogy ezen korábbi vevőnek mit kell még teljesíteni, hogy a kötelezettség egészben teljesítettnek tekintessék. Ezek alapján a telekkönyvi hatóságnak ugy kellett vennie, hogy a korábbi vevő által már részben teljesített fizetések a végrehajtási tömegnek inhaerens részeivé váltak, a tényleg befizetett összegek már végrehajtási tömeget, illetve kielégítési alapot képeznek és igy a korábbi vevő Cs. M. ezek tekintetében részben már teljesítette — most már a 186 §. értelmében különbözetnek veendő — fizetési kötelezettségét és igy vele szemben csak a még 3*