Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

1 2 kereseti váltókon látható elfogadói névaláirás az alperes kiskorusága idejéből, illetve minthogy kiskorúsága a valódiság tekintetében meg nem támadott 2. 7. a. szerint 1901. évi márczius 26-ig tartott, e napot megelőző időből származik-e vagy nem ? E tekintetben szakértők meghallgatása rendeltetett el, kik a kereseti váltókon látható elfogadói névaláírást vizsgálat alá vévén, azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy a kérdéses névaláírások legalább 8—10 évvel ezelőtt írattak. Ebbeli véleményüket részint a tinta elhalványult színére, részint pedig arra alapítják, hogy a viola anilin-tinta, amelylyel a névaláirás íratott, ma már alig kapható, mig 10—20 évvel ezelőtt nagy használatban volt. A kérdéses névaláírásokat a bíróság is a maga részéről alapos megtekintés tárgyává tévén, azon tapasztalatra jutott, hogy a tinta színe annyira elhalványult, ami 10—12 hónál nem régibb írásnál nem észlelhető. Ezen ténykörülményekből az aláírás régi keletére vonható következtetést támogatja némileg a szakértők azon vallomása, hogy viola anilin-tintát, melylyel az aláírás íratott, most már nem használnak, s hogy olyan váltóürlapok használtattak, melyek a forgalomból több mint 10 évvel ezelőtt bevonattak. Ehhez járul még, hogy a 2. 7. a. kitűnően az alperes kiskorusága annak idején főleg azért hosszabbittatott meg, mert könynyelmü adósságokat csinált. Mindezen körülményeket a bíróság az 1893. évi XVIII. tcz. 64. §-a alapján mérlegelve, ezeknek összességükben, tekintettel különösen arra, hogy ezekkel szemben mi valószínűsítő körülmény sem merült fel a per során arra, hogy az aláirás az 1901 márczius 26-át követő időből származik, oly részbizonyitó erőt tulajdonit, mely pótesküvel teljes bizonyító erőre emelhető. Ezért a kir. törvényszék alperesnek pótesküt itélt meg arra nézve, hogy az aláirások az 1901. évi márczius 26-át megelőző időből származnak. Ha ugyanis alperes ezen pótesküt leteszi, bizonyítva lesz, hogy a kereseti váltókat a kiskorúsága ideje alatt, vagyis akkor irta alá, amikor még a váltótörvény 1. §-a értelmében érvényes váltókötelezettséget nem vállalhatott, illetve amikor vállalt kötelezettség őt ennek különösen elismerése nélkül nagykorúságában sem kötelezi. Erre az esetre tehát a kifogásoknak helyt adni s a sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével el kellett utasítani. Mig ha alperes a pótesküt