Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

11 névaláírás mikor keletkezett, szakértőket kért meghallgatni, továbbá csatolta a 3 7. a. levelet, melynek valódiságára dr. H. L. budapesti ügyvédet kérte tanuként kihallgatni. Felperes tagadta a 3. \. a. levél valódiságát és tartalma valóságát s ellenezte a szakértői szemlének és dr. H. L. kihallgatásának elrendelését. Azt a kifogást, hogy alperes a váltókra értéket nem kapott, figyelembe venni nem lehetett, mert alperes nem is állította, hogy az érték kiszolgáltatása a váltókötelezettség létrejöttének feltételéül köttetett volna ki. E feltétel kikötése nélkül pedig az érték meg nem kapását eredménynyel ellenvemi nem lehet, mert a váltó, mint ilyen, önmagában hordja a kötelezettség jogczimét s a jogczim egyébkénti kimutatása nem kivántatik meg. Azt a kifogást illetően, hogy a váltókötelezettség azért nem jött létre, mert az elfogadói névaláírás az alperes kiskorúsága idejéből származik, felperesnek azon tagadásával szemben, amely szerint a 2. 7. a. emiitett gr. K. Gy.-nak az alperessel való ugyanazonosságát tagadja, csak akkor volna figyelembe vehető, ha azt állította volna, hogy két nagykorú sashalmi lakos gr. K. Gy. létezik. Ezt azonban a felperes nem is állította. Az a felperesi ellenvetés sem állhatja útját ezen kifogás érvényesithetésének, ha az alperes a váltót nagykorúságában is tovább adhatta, mert a kiskorúság ideje alatt kötött terhes jogügyletek azoknak a nagykorúság ideje alatt történő elismerése által joghatályossá és kötelezővé válnak ugyan, de ennek megtörténtét mindig az tartozik bizonyítani, aki azokra jogot alapit ; a jelen esetben tehát e tekintetben a bizonyítás terhe felperesre esett. Felperes azonban ebben az irányban a bizonyítást alperes tagadásával szemben meg sem kísérelte. De az alperesnek sem bir alappal azon érvelése, hogy a váltókötelezettség, miután az aláirás 4—5 évnél régibb időből származott, elévült volna, mert a váltójogi elévülési időre nem a kötelezettség létrejöttének, hanem a lejáratnak ideje az irányadó. Ezt véve tekintetbe pedig, az elévülésről szó sem lehet. A váltókötelezettségnek a kiskorúság idejében történt létrejöttére alapított kifogást illetően tehát, miután felperes az alperesre nézve olyan körülmény fenforgását, mely a kiskorúságban vállait váltókötelezettséget is érvényessé teszi, nem is állította, csupán az lehet a döntő kérdés, hogy a