Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

XVI séges. — A kir. Curia póteljárást rendelt, mert azt a kérdést, hogy azon külföldi államban, hol a végrendelet kelt, az örökhagyó részéről kézjegygyei ellátott írásbeli magánvégrendelet az ottani törvények szerint érvényes lehet-e, a felek tüzetesen nem tárgyalták ... ... ... ... ... ... L. — ... — — — 335 180. A végrendelet tévedés alapján érvényteleníthető akkor ha a tévedés fenforgása, továbbá a tévedés és a végrendeleti rendelkezés között az okozatos összefüggés, végül az is bizonyítva van, hogy a tévedés fen nem forgása esetében az örökhagyó végrendeletétől eltérően rendelkezett volna.. ... ... ... ___ ... ... ... ... 347 181. A szerzetesek öröklési képességét korlátozó 171 s- évi LXXI. tcz. elavultnak nem tekinthető. Ezen törvény értelmében csupán az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesek tekintetnek öröklésképteleneknek. Altalános egyházjogi szabály, hogy a kongregatiók tagjai szintén tesznek szegénységi fogadalmat, azonban ez csak egyszerű fogadalom, amelynek éppen ezen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalom jogi következményeitől és igy nincsenek örök időre kötve rendjükhöz, vagyonuk felett halál esetére szabadon rendelkezhetnek, hatályos végintézkedés hiányában pedig vagyonuk felett a közönséges törvényes örökösödés áll be és öröklési képességük megáll. — Érvénytelen a végrendelet az örökhagyó azon gyermekével szemben, akit az örökségből pusztán azon téves feltevés alapján hagyott ki, hogy e gyermeknek öröklési képessége nincs ... — 349 182. Abból a körülményből, hogy végrendelkező a felperes hagyományával egyenlő összeget jóval a végrendelet tétele után s abból az alkalomból adta át felperesnek, hogy eladott gyógyszertárának vételárát részben megkapván, éppen pénzhez jutott, valamint abból, hogy ebből a pénzből hat hagyományosa közül négynek éppen azokat az összegeket adta át, amelyeket végrendeletében nekik hagyott, az ellenkező bizonyításának hiányában alaposan következtethető, hogy a felperesnek átadott összeggel a végrendeletében foglalt hasonösszegü hagyományt kívánta még életében kielégíteni 353