Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)
9} bői származó jogról való lemondás iránt tett ajánlat ellenben a kereskedelmi törvény 320. §-ának tekintete alá nem esik s az ilyen ajánlat az arra való nyilatkozás elmulasztása által elfogadottnak nem tekinthető. — A kereskedelmi törvény 346. §-ában foglalt az a jogszabály, hogy a vevő, amennyiben a más helyről küldött áru ellen kifogásai vannak, erről az eladót azonnal értesíteni tartozik, ezen értesités elmulasztása esetén pedig az áru nem kifogásoltnak tekintendő, csak abban az esetben alkalmazható, ha az eladó a vevőt abba a helyzetbe hozta, hogy az árut a szerződés értelmében átvehesse és megvizsgálhassa, és ha ennek következtében a vevő ugy találja, hogy az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel. — Ha a vevő alaptalan kifogásokkal tagadta meg az áru átvételét, a vételár a kereskedelmi törvény 345. §-a értelmében már ekkor lejártnak tekintendő. (Budapesti kir. tábla 1903 június 12. II. G. 9/903. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: A felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, és a felebbezési bíróság Ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy az alperest végrehajtás terhével kötelezi 42^ K 26 f. tőkének, kamatnak, stb. felperes részére nyolcz nap alatt fizetésére. Indokok: Nem volt ugyan figyelembe vehető felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság az ügy eldöntésénél a kereskedelmi törvény 320. §-ában foglalt anyagi jogszabályt helytelenül mellőzte, mert az idézett törvényszakasz rendelkezése, csak megbízás adása, vagy ügylet megkötése iránt tett ajánlatra vonatkozik, már megkötött szerződésen való változtatás és a fenálló szerződésből származó jogról való lemondás iránt tett ajánlat ellenben a kereskedelmi törvény 320. §-ának tekintete alá nem esik, s az ilyen ajánlat az arra való nyilatkozás elmulasztása által elfogadottnak nem tekinthető, mert a szerződés alapján jogosult arra a jogosulatlan felhivásra, hogy szerződési jogáról mondjon le, nyilatkozni rendszerint nem köteles ; az tehát, hogy az ilyen felhivásra nem válaszol, szerződésen alapuló jogát meg nem szüntetheti. Döntvénytár. III. f. XXV, 7