Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

9i alperes neje által felmondás nélkül elbocsátott Z. I. pedig, aki ezen elbocsátását önkényesnek és jogtalanságnak tartja, teljesen elfogulatlan tanúnak nem tekinthető, amihez az is hozzájárul, hogy ennek a tanúnak az a ténye, mely szerint ö alperes neje által történt elbocsáttatásakor emiatt mint üzlettulajdonost M. Karlót vonta kérdőre, ellentétben áll az általa előadott azon körülményekkel, melyekből neki is annak felismerésére kellett jutni, hogy az üzletnek M. Karló nem tulajdonosa, hanem hetibér mellett alkalmazott munkása ; a tanuk által előadott körülmények magukban véve nem elégségesek annak megállapítására, hogy alperes Budapesten saját számlájára márvány-iparüzletet folytat, illetőleg hogy a M. C. czég a. fenálló üzletnek ő a tulajdonosa. Igaz ugyan, hogy a Z. I. által előadott körülmények, úgymint M. Karlónak a munkában alperes és a munkavezető rendelkezése és felügyelete mellett való részvétele, továbbá a bérfizetés napjain a fizetés szinhelyén a többi munkással egyidejűleg, mindig ugyanazon mennyiségű pénzösszeg fevétele végett való megjelenése félreismerhetetlenül azt mutatják, hogy M. Karló nem üzlettulajdonos, hanem egyszerűen ott alkalmazott munkás, ámbár Z. I. vallomásából, akinek kizárólag a pénz átvételéről van tudomása, nem is lehet megállapítani, hogy M. Karló a munkások kifizetése alkalmával két vagy három izben alperes fiától átvett összegeket mi czimen vette fel. De másfelől sem alperesnek, sem M. Karlónak nincs oly ténye vagy nyilatkozata, melyből kétséget kizáró bizonyossággal kitűnnék a Z. I. által előadott körülmények alapján következtethető tényállás mibenléte, különösen pedig az, hogy tényleg alperes folytatja azt az üzletet, melynek az előadottakból következtethetőleg M. Karló csak névleg birtokosa s hogy tehát alperes meg is valósította a J. A. tanú előtt kifejezett üzletnyitási szándékát. Mert az előadottak értelmében az üzleti vevőket nem maga az alperes, hanem alperesnek a neje kereste fel az üzlet megnyitásának közlése czéljából, aki azonban azoknál a vevőknél, akiknél az üzlettulajdonos kiléte kérdés tárgyává tétetett, üzlettulajdonosként szintén JVL Karlót, vagy a fiát, nem pedig alperest nevezte meg. Es mert figyelembe véve az alperes és M. Karló között fenálló rokonsági (testvéri) viszonyt, továbbá a 87. a. csatolt közjegyzői okirat tar-