Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

90 azonkívül, hogy alperes H. Mórnak az ezzel M. Karló jelenlétében, de ennek részvétele nélkül megejtett értekezés alapján annak kiemelése nélkül, hogy M. Karló nevében jár el, különféle márványokra vonatkozó költségvetés készítését s jó munka szolgáltatását ígérte és H. Mór a M. C. aláírással ellátott költségvetést meg is kapta, végül, hogy M. Karló 1889. évi augusztus vagy szeptember hóban két vagy három ízben, a munkások bérének alperes fia által, az alperesnek szintén a Peterdy-utczai házban birt lakásán levő üzleti irodában történt kifizetése alkalmával a munkabér felvétele végett összegyűlt munkások közül elsőnek ment be az irodába, s 14—14 frtot vett át alperes fiától és ő 1899 november 3-ig nem vezette az üzletet, hanem épp ugy dolgozott a műhelyben, hol az időközönkint megjelent alperes gyakorolt felügyeletet, mint a többi munkás, sőt neki is a munkavezető adta ki a munkát, melynek hiányos volta feletti elégedetlenségének alperes többször kifejezést is adott, s midőn Zs. J. munkás alperes neje által 1899 november 3-án felmondás nélkül történt elbocsáttatása miatt M. Karlót kérdőre vonta, ez az elbocsátást saját tényének el nem ismerte és hogy alperes 1899 május havában a M. K. tulajdonát képező budapesti üzlet részére rendelt négy waggon belga márványt W. J.-nél, amidőn M. K. azt a felvilágosítást adta, hogy az az ő fia. Ellenben felpereseknek az az állítása, hogy az J. K. L. alatt csatolt utánvételi értesítőkben emiitett szállítmányok az alperes által saját neve alatt vevőihez küldött márványáruk voltak, egyenesen meg van czáfolva. Mert a felperesek kérelmére megkeresett m. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint a kérdéses küldeményeknek nem alperes, hanem M. K. volt a feladója, s ennek fizettettek ki az utánvéti értesítőkön kitüntetett utánvéti összegek is. Már pedig, ha nem is lenne hiteltérdemlőség tekintetében meggyengitve H. M. és Z. J. tanuknak a per egyéb adataival nem támogatott vallomása az által, hogy H. M., aki egyenesen M. István felperes kérésére azért hívta fel alperest költségvetés készítésére, hogy alperes ellen a jelen perben felhasználandó bizonyíték szereztessék, s akinek M. István többször kijelentette, hogy ezen ténykedésért hálás lesz iránta, a jelen pernek felperesekre kedvező kimenetele esetére M. I.-től esetleg jutalmat várhat, az.