Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

'4 Felperes a már emiitett betéti könyv kézhez vételét és az az által képviselt értéknek alperes számlája javára való irását még külön, alpereshez intézett s ugyancsak 1901. évi augusztus ió-án kiállított levéllel igazolta, mely levélben a könyv átvételét ezen kifejezéssel ismeri el : «u. übernahm ich v. Ihnen u. ü. V. zur Gutschrift Ihrem w. Conto» stb., az érték elismerése pedig ezen kitétellel történt: «somit schrieb ich Ihnen dankend gut 1447 K 60 f.» stb. 1901. évi október hó 18-án a s—i épitő- és földhitelbank részvénytársaság csődbe kerülvén, felperes ugyanaz napról kiállított levele kapcsán az 1901. évi augusztus hó 16-áról értékével felperes javára fizetéskép elkönyvelt s—i épitő és földhitelbanki betétkönyvet alperesnek visszaküldötte és alperest ugyanazon napról értékével vagyis 1447 K 60 f. összeggel ismét megterhelte, a mely terhelés az A. a. kereseti könyvkivonat tartozik rovat 5. tételét és illetve felperes kereseti követelését képezi. Alperes a könyvecske és illetve felperes levelének vétele után azonnal, vagyis október 21 én a betétkönyvecskét kir. közjegyző közbenjötte mellett felperesnek visszaadatta, ki ez ellen óvást emelt. Ezen tényállás mellett most azt vitatja felperes, hogy részéről a betéti könyv és illetve annak értékének átvétele csak feltételesen történt, t. i. azon feltétel mellett, hogy amennyiben a betéti könyvecskét kibocsátó pénzintézet ezt a lejáratkor be nem váltaná, azért alperes felel ; azt is vitatja, hogy ezt a betéti könyvecskét, illetve annak értékét ő nem fizetéskép, hanem csak fizetés helyett fizetést helyettesitőleg vette át és ehhez képest alperes a ki nem fizetett könyvecske értékéért neki ép ugy szavatol, mint az az adós, ki váltót ad fizetés helyett, a mely váltó a lejáratkor be nem váltatik. Annak a bizonyítására, hogy a könyvecske az általa említett feltétel kikötése mellett vétetett át és hogy micsoda beszélgetések és tárgyalások előzték meg a könyv átvételét, felperes válaszában fiára F. A.-ra mint tanura hivatkozik. Hivatkozik a könyvecske átvételét igazoló ZX, illetve 4. 7. a. levelére, melyben alperessel azt közölte, hogy a könyvecskét u. ü. V. vette át, vagyis a szokásos fentartás mellett, felperes szerint az érték valódisága és behajthatósága iránti szavatosság értetik.