Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

15 Ezzel szemben alperes utalt a tényállásban már felhívott felperesi könyvkivonatokra és levelekre, melyek szerint felperes a betéti könyvecske értékének bevezetését és elszámolását minden fentartás nélkül eszközölte és alperesnek 1901. évi szeptember 4-én fenállott tartozását még 1901. évi október hó 6-án is teljesen kiegyenlítettnek ismerte el. A levélben használt «u. ü. V.» kitételre nézve pedig alperes azt vitatta, hogy ez a rövidítés és abban foglalt kikötés a kereskedelmi forgalomban nem is általánosan használt és ismert kifejezés, de a mennyiben értékpapír természetű követeléssel szemben használtatik is, az csakis a valódiság fentartását jelezheti, semmi esetre pedig a behajthatóságérti szavatosságot ; egyébként csakis a váltóforgalomban, illetve váltónak fizetésül való adásánál jöhet alkalmazásba és figyelembe, az esetre, amennyiben a fizetésül adott váltó be nem váltatik és ebből folyóan a visszkereseti jogok érvénybe vétetnek. A peres felek az u. ü. V. kifejezésnek a kereskedelmi forgalomban való miképeni használata és annak értelmezése tekintetében szükség esetére, szakértők meghallgatását kérték. A kir. törvényszék sem a tanúkihallgatásnak, sem a szakértői bizonyításnak szükségét fenforogni nem látta és pedig a tanúkihallgatásnak azért nem, mert a szóban forgó érték átadása és átvétele tekintetében magát az ügyletet feltüntetőleg felperesnek elismert könyvkivonatai és ugyanannak nem kifogásolt,, már felhívott levelei határoznak, így tehát a tanú által bizonyítani czélzott korábbi beszélgetések, de sőt az átvételkor használt szóbeli kifejezések, az Írásbeli documentumokkal szemben figyelembe nem jöhetnek. A szakértői bizonyítás pedig azért volt mellőzendő, mert ez esetben oly érték átadásáról és elszámolásáról van szó, melynek tekintetében a jog megszerzése már az értékpapír puszta átadásával történik, miből kifolyóan az értékpapírban beállott értékcsökkenés vagy egyébkénti károsodás már az átadás pillanatától fogva az átvevőre mint tulajdonosra háramlik. Nem lehet ugyan kétséges, hogy a szerződő felek ezen általános szabálytól eltérőleg külön kikötéseket tehetnek ; minthogy azonban ilyenek csakis mint kivételek az általános szabálytól jönnek és jöhetnek tekin-