Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

II4 Igaz ugyan, hogy a tényállás szerint felperes czég a vevőt a vételár iránt beperelte, a kérdéses locomobilra maga is végrehajtást vezetett, és azt lefoglaltatta, azonban eme ténye által tulajdonjogáról lemondottnak vagy elállottnak nem tekinthető ; mert a jogtól való elállásról vagy lemondásról csak ott lehet szó, a hol az erre irányuló akarat vagy világos szavakkal, vagy minden kétséget kizáró tényekkel van kifejezve, ilyennek megtörténte pedig meg nem állapíttatott, maga a vételár megfizetése iránt inditott per, s a behajtás iránt foganatositott végrehajtás a tulajdonról való lemondást, vagy a tulajdonjog megszűnését nem eredményezi, mivel ezekkel ép az van kifejezve, hogy az eladó szerződésbeli jogához ragaszkodva azt követeli, hogy a vevő a feltételr, melyhez a tulajdonjog megszerzése köttetett, teljesitse, és mert különben is felperes czégnek az a joga, hogy a vételárt perelhesse és végrehajtás utján behajthassa, a G. alattiban kifejezetten ki is köttetett és pedig nem akképp, hogy eme jog érvényesítése esetében a tulajdonjog fentartása iránti rendelkezés hatályát veszítené. (Hasonló értelemben határozott a kir. Curia I. G. 597/868. sz. a.) * * = Ugyanígy döntött a Curia felülvizsgálati tanácsa a Curiai Határozatok 1902. évf. 535. sz. a. közölt ítélettel. Lásd ezzel szemben a rendes perben hozott s a Curiai Határozatok 1900. évf. 758. sz. a. közölt ítéletet, mely szerint a tulajdonjog fentartása csak az eladó jogainak biztosítására szolgál s az eladó arról lemondhat. Ha az eladó a tulajdon fentartásával eladott dolgot lefoglalta és elárvereztette, lemondott a részére biztosított tulajdonjogról és a végrehajtás foganatosítása által a lefoglalt ingók a vevő tulajdonába mentek át. 62. A telekkönyvi tulajdonosnak jogában áll ingatlanát tehermentesíteni és ezen czél elérésére az előjegyzett zálogjog igazolásának elmulasztása esetében az előjegyzés kitörlését még akkor is szorgalmazhatja, ha a zálogjog nem ő ellene, hanem jogelőde ellen jegyeztetett elő. (Curia 1902 június 18. 520 902. sz. a.)