Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

79 óvadék meghatározott czéljából folyó koczkázatot vállalja csupán magára, de azonfelül az átengedett értékhez való tulajdonjoga csorbulást nem szenvedhet, és igy felperes nem az ő, hanem a közadós tartozásainak fedezetére felhasználást tűrni nem tartozik. A fenlevő esetben pedig az óvadék csupán a kir. kincstár biztosítására lett adva s ezért más, az óvadék általi biztosítás keretén kivül támasztott követelések abból nem jutnak kielégitéshez s illetve a csődhitelezők annak a csődtömegbe bevonását és a javukra való értékesítést jogosan nem igényelhetik. Az az alperesi állítás továbbá, hogy felperes az óvadéknak letételénél rosszhiszeműen a hitelezők károsítására irányuló szándékból cselekedett volna, sem a beszerzett büntető eljárási iratok által, sem egyéb módon nem nyert bizonyítást, sőt jóhiszeműsége nyer megerősítést azzal, hogy a letétbe helyezésnél a saját nevének, mint az óvadék tulajdonosának kitüntetését maga szorgalmazta, később a jogelismerést tartalmazó D. a. nyilatkozatot az illető ministeriumoknak, tehát elég nyilvánosan tudomásra juttatta, miáltal éppen ellenkezőjét tette a hitelezők félrevezetésére szolgáló ténykedésnekA D. alatti nyilatkozatnak S. M.-től kieszközlése és elfogadása a tettleg fenforgó ahhoz való jogosultságnál fogva felperes részéről a hitelezők megkárosítására irányzottnak egyáltalában nem tekinthető és ama nyilatkozatoknak a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanítására törvényszerű jogalap hiányzik. Az előre bocsátott álláspont szerint tehát ügydöntő az a ténykörülmény, hogy az óvadékot felperes a saját vagyonából, szívességből engedte át, bebizonyításra talált a felperes és S. Gy.-féle csődtömeg közti hasonló tárgyú visszakövetelési perben a jelen perben is érvényesitendőleg bevett tanú és a D. a. ott eredetben fekvő jogelismerést tartalmazó okirat bizonyíték és a beszerzett H.-féle hagyaték iratok által. Mindezeknél fogva és- megtekintve, hogy az óvadékértékpapiroknak, az örökölt vagyonából származókkal való teljes ugyanazonosságának hiánya a jelen esetben lényeges befolyással nem bír, mert a letéteményezett óvadékérték tényleg felhasználva, avagy a csődtömeg által egyébként értékesítve, avagy a közadós által érintve nem lett, hanem mint a közadós és a csődtömeg részére mindennemű ellenszolgáltatás, vaay jogalap hiányában meg nem szerezhetett s tehát azokra nézve idegen tulajdon elkülöni-