Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

78 hitelezők az óvadékot a vagyonbukott vállalkozóé gyanánt tekintvén, abban a fedezetben nyújtottak hitelt neki, és igy jóhiszeműségük mellett károsodás azokat nem érhetné, a felperes hátrányára nem szolgálhat, aki a hitelezőknek ily feltevés táplálására nem ad okot, sőt ép azt megakadályozhatta volna, ha S. M. a felperes egyenes kivánságának megfelelően a felperes tulajdonjogának kitüntetése mellett bocsátotta volna az óvadékösszeget a kincstár őrizetébe. A S. M.-t e részben esetleg terhelhető rosszhiszeműség pedig felperes jogára befolyással nem lehet. Az osztr. polg. törvénykönyv 367. §-ában a jóhiszemű tulajdonszerzőre vonatkozóan foglalt jogszabálynak a jóhiszemű hitelezők megvédésére való kiterjesztése ez esetben annál kevésbbé foghat helyet, mert a csődhitelezőket a 367. §-ban védelmezett jóhiszemű birtokossal, aki a tulajdont megszerezte, egy szempont alá vonni nem lehet, miután nem is lett felhozva, hogy a hitelezőknek az óvadék elzálogosítva is lett volna a tulajdonos felperes beleegyezése nélkül. (Osztr. polg. törvénykönyv 45Ó. §.) A S. M. és S. Gy. vagyonbukottaknak tulajdonított azok a kinyilatkoztatások pedig, hogy az óvadékösszeg a hitelezők követeléseinek fedezéséül fog szolgálni, a felperes mint harmadik személy ellenében joghatálylyal nem bírhatnak. Nem állhat meg alperesnek az a kifogása sem melyet, a csődtörvény 46. §. 2. bek. fektetett, mely szerint a felperes visszakövetelési jogának ellenében arra hivatkozik, hogy az óvadék, vagyis a vállalat czéljából, tehát az üzlet folytatásához a felperes férjének S. Gy.-nek átadott kereseti értékeket nem lehetne a felperesnek visszakövetelnie, kivéve, ha azokon a tulajdonjoga külsőleg felismerhető lett volna, ami hiányzik. Ez a kifogás már azért is téves, mert az óvadékul, tehát kizáróan erre a meghatározott czélra használhatóan történt átengedésnél az értékpapírok nem nyerték az üzlet folytatásához használt dolgok jellegét, melyek annálfogva volnának már a közadós tulajdonául tekintendők. Az óvadékul elhelyezés ugyanis éppen a forgalomból s az üzlet folytatásához az óvadék kötelezett általi használásból kivonást eszközlő tény, amelynél természetszerűleg előforduló és nem ritka eset, hogy az óvadék nem az arra kötelezett vagyonából kerül ki, hanem harmadik személy tulajdona és ebben az esetben a jóhiszemű harmadik személy az