Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

77 tartalmazó nyilatkozatot S. M. a valóságtól eltérően csak azért tette, hogy az óvadékot egyes hitelezők lefoglalásától megmentse, hogy azt az összes hitelezők kielégítésére fentarthassa. Kétségbe vonta továbbá alperes tömeggondnok, hogy felperes a netalán bebizonyíthatott tulajdonjoga esetében is, azt a csődhitelezők hátrányára érvényesíthetné, miután a hitelezők ama jóhiszemű feltevésben nyújtották a vagyonbukottnak a hitelt, hogy az ő tulajdona a letett óvadék, melyből fedezetet nyerendenek, s e részben az osztr. polg. törvénykönyv 367. §-a hasonszerü esetét tárgyazó rendelkezéséből vél a maga álláspontjára nézve is érvet meríthetni. Felhozza, hogy felperes rosszhiszeműen is járt volna el, s ezt a büntető bíróságnál lefolyt csalás és sikkasztás miatti ügy irataival kivánja igazolni, végül jogi ellenvetéseit alapítja a tömeggondnok a csődtörvény 46. §-a 2. bekezdésére, melynél fogva felperes a kereseti értéktárgyakat azért nem követelhetné vissza, mert S. Gy. vállalati társ a felperesnek férje, a neki átadott ezen értékeket üzletének, illetve vállalatának folytatásához használta a nélkül, hogy felperesnek tulajdonjogát azokra külsőleg felismerhetővé tették volna. A D. a. jogelismerésre vonatkozóan pedig annak megtámadhatóságát és érvénytelenségét állítja, hivatkozva a csődtörvénynek általánosságban a 28—29. §-ára, minthogy a hitelezők állítólagos megkárosítására irányuló szándék a felperessel szemben, az alperes kifogása folytán a csődtörvény 36. §-a szerinti szabad birói mérlegelés mellett megállapítható lesz. A bíróság az ügydöntő körülményt a perben abban találta, hogy a felperes az érintendő bizonyítékok által a kereseti értékpapírokra nézve tulajdoni igényét, a saját pénzén történt szerzést kétségtelenné tette. És jóllehet, hogy az ekként felperes tulajdonát tett vagyonértékre nézve felperes beleegyezett, hogy azok a sajátjából beszerzett értékpapírok az építtető kincstárral szemben óvadék gyanánt elhelyeztessenek, és e czélra azok, noha a felperes tulajdonjogának kitüntetése nélkül fel is használtattak, a felperest éppen ezen megállapodásnál fogva el nem veszített tulajdonjogára nézve a meghatározott czélra való használaton tul korlátolható semminemű jogügyleti vagy törvényből meríthető alap nem áll az alperes csődtömeg javára fen, mely a felperes tulajdoni igényét megdönteni alkalmas lehetne. Az az ellenvetés ugyanis, hogy az egyes