Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

76 nem ritka eset, hogy az óvadék nem az arra kötelezett vagyonából kerül ki, hanem harmadik személy tulajdona és ebben az esetben a jóhiszemű harmadik személy az óvadék meghatározott czéljából folyó koczkázatot vállalja csupán magára, de azonfelül az átengedett értékhez való tulajdonjoga csorbulást nem szenvedhet, és igy, a nem az ő, hanem az óvadékadásra kötelezett egyéb tartozásainak fedezetére felhasználást tűrni nem tartozik. (Curia 1903 január 15. 31/902. sz. a.) A brassói kir. törvényszék: A S. M. csődtömegéről felvett leltárban 125., 132. t. a. értékpapírok szelvényeikkel, továbbá a 133. t. a. 49,600 K értékű értékpapírban letett óvadék, a 134. t. a. 9Ó00 K értékű értékpapírban letett óvadék tekintetében a csődbíróság megállapítja a felperesnek visszakövetelési igényét s ebből folyólag alperest annak tűrésére kötelezi, hogy ezen értékpapírok és óvadékösszegek a felperes tulajdona gyanánt a leltárból kitörültessenek, vagyis a csődtömegből, mint abba nem tartozó vagyonérték kiszakittassanak. Indokok: Felperes a kereseti értékpapírok és óvadékösszegek tekintetében visszakövetelési igényét arra a körülményre alapítja, hogy H. E. utáni örökségül szerzett vagyonából engedte ár szívességből az érintett értékeket. Tulajdonjogát azokra vonatkozóan át nem ruházta, hanem annak kifejezett fentartása mellett arra a meghatározott czélra bocsátotta át e vagyont S. M. építési vállalkozónak, hogy a brassói pénzügyi palota és a fa- és kőipariskola építési vállalatnál a kir. kincstárral szemben szükségelt óvadékösszegül letétethessék. Megállapodásuk szerint S. M. az elhelyezést egyenesen a felperes nevére ígérte, de attól a már el nem háríthatott akadály miatt eltérve a letétel S. M. nevén történt ugyan, utóbbi azonban a D. a. közjogi okiratban felperesnek tulajdonjogát utóbb kifejezetten elismerte. Az alperesi tömeggondnok felperes tulajdonjogát, az annak alapjául szolgálható tényeket általában kétségbe vonta és állította, de nem bizonyította, hogy az óvadék letételéhez S. M. és S. Gy. vállalkozóknak részben a saját vagyona, részben az alvállalkozók biztositéka lett felhasználva, továbbá, hogy a D. a. jogelismerést