Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

20 (Curia 1902 február 26. 3032/901. sz. a.) A miskolczi kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereset alapjául vett könyvkivonati számlában alperes terhére irt biztosítási dijakra vonatkozóan elismeri ugyan az alperes, hogy ő a felperes részvény-társaságnál több éves biztosításra ajánlatot tett s a biztosítási kötvényekből a felek közt létrejött biztosítási ügyletek igazolást nyernek, alperes azonban a kereskedelmi törvény 485. és 487. §-a alapján kifogásolja felperes kereseti jogosultságát az alapon, hogy miután a kereseti tőke több évre kötött s visszatérő időszakokban fizetendő biztositásnak a dija fejében követeltetik és a követelt összeg nem az első biztosítási évnek a diját képezi, a fizetés elmulasztásából önként következik, hogy a biztosítási ügylet hatálytalanná vált, de e mellett felperesnek díjkövetelés iránti igénye el is évült, minélfogva kéri a kereset elutasítását. Felperes válasziratában nem tagadta s igy hallgatag beismerte, hogy a biztosítási ügylet, amiből folyóan a kereseti díjösszeget követeli, az alperes által előadott módon jött létre, s hogy a kereset nem az első évdijak érvényesítésére irányul, a kereskedelmi törvény idézett §-ai alkalmazása ellen azonban azt hozza fel, hogy miután az alperessel folyó számlái viszonyban állott, amennyiben az egyes díjtételeket annak idején az alperes hozzájárulásával annak a folyó számlájára könyvelte el, mely elkönyvelés tényével pedig a folyó számlára átvitt tételek a készpénzbeli fizetés helyett az ekkénti átírással egyenlittetnek ki s ha az ellen az illető fél nem tesz kifogást, az átvitt tételek consummáltatnak akként, hogy ez az alapul szolgált jogviszonyból többé meg sem támadható. Ez az érvelése felperesnek nem helyt álló. A kereskedelmi törvény 485. §-ának 4. pontja szerint ugyanis a szerződés hatályát vesztvén, a biztosítási szerződés és az abból folyó viszonos kötelezettség a törvénynél fogva szűnik meg s az a körülmény, hogy a biztosító az időszaki lejárt dijakat a lejáratkor nem követeli, hanem azt a biztosított fél számlájára s terhére elkönyveli, a törvény idézett rendelkezésére módositólag ki nem hat és az fizetési haladék engedéséül sem tekinthető, mert még ha igazoltatnék is, hogy az alperes az őt terhelőén lejárt biztosítási dijaknak a folyó számlára való átviteléhez kifeje-