Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

21 zetten hozzá is járult volna, ez a hozzájárulás szerződési feltételül -nem tekinthető, minthogy a kereskedelmi törvény 472. §-a szerint a felek kölcsönös jogai és kötelezettségeire nézve a biztosítási feltételek csak ugy szolgálhatnak irányadóul, amennyiben azok a törvényben meg nem állapitvák, igy tehát a vitatott megállapodás a kereskedelmi törvény 485. § ának imperativ rendelkezésén nem másíthat, s felperes a törvénynél fogva megszűnt biztosítási szerződésből folyóan biztosítási dijakat joggal nem is követelhet ; valamint az ellenszolgáltatás a koczkázat viselésére az ügylet hatálya vesztével követelhető nem volna. Válasziratában állítja ugyan felperes, hogy az alperes nem egy több éves biztosítási ajánlatot tett, hanem több rendbeli biztosítási ügyletet kötött, azonban ezen állítása kapcsán nem vitatja s nem mutatja ki, hogy mely ügyletekből kiíolyóan nem hivatkozhat alperes a kereskedelmi törvény 485. §-ára ; mind a mellett, ha a kereseti számla 3—9. t. a. felvett biztosítási dijak az A. a. bevallásban foglalt ügyletből nem folynának is és nem a 3. és 5. 7. a. kitett feltételek mellett létesült külön, önálló biztositások dijaként terhelte volna meg azokkal felperes az alperest ; minthogy az elévülés kifogása ellen a lejárt biztosítási dijaknak csupán a folyó számlára való átvitel tényére hivatkozik a felperes, és az, mintha a felszámított dijak lejárta, vagyis azon időponttól, amikor azok érvényesíthetők lettek volna, a kereset beadásáig egy év eltelt, kétségbe nem vonja, hanem csupán arra akarta a bizonyítást kiterjeszteni, hogy volt ügynöke S. B. és az alperes folyó számlái viszonyba léptek, e mellett azonban azt nem is állítja, hogy a biztosítási dijak fizetése tekintetében a biztosítási feltételektől eltérő s a kereskedelmi törvény 468. §-ában előirt olyan írásbeli szerződés köttetett volna, melynél fogva a már lejárt dijak kifizetésére alperes önálló s külön feltétlen kötelezettséget vállalt, ami novatióra vezetett volna oly értelemben, hogy a díjkövetelés érvényesítésének időpontja a kereskedelmi törvény 487. §-ától eltérően állapíttatott volna meg, e nélkül pedig a lejárt biztosítási dijaknak egyébként is általában szokásos elkönyvelése által a törvényileg szabályozott jogok és kötelességek meg nem kerülhetők, s a biztosító ezen tényének az elévülésre vonatkozó törvényi szabványokkal szemben mi joghatály sem tulajdonitható ; miért