Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

15 -zóba sem kerülhetett s G. J. tanú is csak annyit ad elő, hogy midőn ő egy ízben alperes édes atyjához az esküvő határidejének aránylag rövidre való kitűzése iránt kérdést intézett, az olykép válaszolt, hogy amennyiben az ő leánya tisztességes jó családból való leány s a vőlegény is az, s jól ismerik egymást, nincs ok az esküvő halogatására. Nem szolgáltattak a felperesi állitások mellett F. K., K. Á. és K. J. tanuk vallomásai sem megfelelő bizonyítékokat s azokkal mi támogatást sem nyer, hogy a fentebb jelzett rituális házassági .szerződésnek a nászéj fájdalmaiért kikötött összeg akár alperes, akár édes atyja, vagy más harmadik személy befolyásolására vétetett volna be, sőt K. J. tanú vallomásából megállapítható, hogv a rituális házassági szerződést ő egymaga foglalta írásba, az előzőleg alperessel vagy édes atyjával nem közöltetett s ezek által alá sem íratott s hogy az ilyen rituális házassági szerződésekben a menyasszony mint özvegy, elvált nő, vagy hajadon, ez utóbbi fogalom minden közelebbi meghatározás nélkül szokott megjelöltetni s igy eme rituális házassági szerződés, egészen eltekintve attól, hogy alperes vagy más hozzátartozója be nem folyt, a felperes megtévesztésére alkalmas annál kevésbbé lehetett, mert eme rituális szerződés csak a házasságnak az állami anyakönyvvezető előtt érvényesen történt megkötését követőleg már csak a templomban az egyházi esketési szertartás alkalmával került felolvasásra. Ámbár ezek szerint a per adatai elfogadhatóvá teszik ugyan, hogy felperes az alperes lényeges személyi tulajdonaira tévedésben volt, midőn azzal házasságra lépett ; tekintve, hogy felperes megfelelő bizonyítékokat nem szolgáltatott arra nézve, hogy eme tévedése alperes által tudva idéztetett elő, vagy tudta volna a megtévesztést, mely egy harmadiktól eredt, mert az a körülmény, hogy alperes és édes atyja, az alperes előéletében előfordult erkölcsi botlást egyszerűen elhallgatták, a megtévesztés jogi fogalmának annál kevésbbé felel meg, mert felperesnek, mielőtt alperessel házasságot kötött, különben is módjában állhatott a tévedés tárgyát képező körülményt megfelelő gondossággal felderíteni ; tekintve, hogy felperes jelen adott esetben megtévesztését a megtámadásra jogi alapul csak ugy és akkor érvényesíthetné, ha az esetleg fülébe jutott szállongó hírek alapján alpereshez,