Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

ii9 kivonat bizonyítékul nem szolgálhat, következésképen annak alapján a zálogjog előjegyzése meg sem engedhető. (Tkv. 88. §.) = Ugyanígy döntött a Curia 1902 október 2. 907/902. sz. a. kelt végzésével. 60. Ha a marasztalás nem eskütől feltételezett, hanem feltétlen és joghatályos a többi alperes ellenében arra az esetre, ha a megítélt tőke és kamatai az első sorban marasztalt alperestől be nem hajthatók, a zálogjog előjegyzése a telekkönyvi rendtartás 92. §-a értelmében a másodrendű alperes ellen elrendelhető. (Curia 1902 október 17. 3189/902. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzésének az a része, amely szerint a zálogjog előjegyzése 392 K 90 fill. perköltségre nézve elrendeltetett, helybenhagyatik, egyéb része azonban megváltoztattatik és U. M. s társai azzal a kérelmükkel, hogy javukra a zálogjog 3575 K tőke s járulékai, 168 K 97 fill. elvont haszon erejéig előjegyeztessék, elutasittatnak. Mert a bejegyzés alapjául szolgáló Ítélettel Cs. K., T. Sz. P.-né és kk. Cs. M. 392 K 90 fill. perköltségben feltétlenül, ellenben a fent kitett tőkében, kamatában és az elvont hasznokban csak az esetben marasztaltaitak, ha azok az első sorban fizetésre kötelezett F. A.-tói behajthatók nem lesznek. Már pedig a telekkönyvi rendtartás 92. §-a értelmében a bíróságoknak feltétlen marasztalást tartalmazó nem jogerős ítélete alapján a zálogjog előjegyzésének helye van és csak feltételes marasztalást megállapító nem jogerős ítéletek nem vonhatók az idézett §. fogalma alá, és igy nem szolgálhatnak a zálogjog előjegyzésére alapul. (1902 febr. 26.779/902.) A m. kir. Curia : A másodbiróság végzése neheztelt abban a részében, mely szerint a zálogjog előjegyzése 3575 K tőke, ennek kamata, 168 K 97 fill. elvont haszonra nézve megtagadtatott, megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság végzésének a zálogjog előjegyzésére vonatkozó rendelkezése hagyatik