Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

112 védet. A megbízást 1900 deczember 30-án adta postára s a perfelvételi határnap 1901 január 2-ára volt kitűzve. A helyettesitett ügyvédnek a per felvételén meg kellett volna jelenni, a beküldött illetékességi kifogásokat benyújtania s azokat esetleg, ha t. i. a felperes a 8 napi halasztást igénybe nem veszi, nyomban letárgyalni. Sz. J. a megbizást kellő időben kézhez vette, de miután azt el nem fogadta, az iratokat a megbizást visszautasító azzal a megjegyzéssel küldte vissza a nevezett szegedi ügyvédnek, hogy előleg nélkül nem vállal el helyettesitést. H. I. azonban az iratokat természetesen már oly későn kapta kézhez, hogy más helyettes megbízásáról a január 2-iki perfelvételhez nem gondoskodhatott s ennek folytán a panaszosok ellen meg nem jelenésük alapján hoztak ítéletet, annak joghátrányait csak költségbe kerülő igazolás utján voltak képesek elhárítani. Az ügyvédi rendtartás nem foglal olyan rendelkezést ugyan magában, a mely szerint az ügyvéd a megbizást elfogadni köteles, hanem csak azt a kötelezettséget róvja az ügyvédre, hogy a megbízás elfogadása iránt azonnal nyilatkozzék s ennek a kötelezettségnek Sz. J. megfelelt. Mindazonáltal a kartársi viszonynyal ellenkező eljárásnak jelentkezik, ha az ügyvéd egy alig számbavehető munkát t. i. egyszerű megjelenéssel járó, készkiadásokkal össze nem kötött pertári megjelenést kartársa helyett vonakodik olyankor elvégezni, a mikor nyilvánvaló, hogy a megbízás visszautasítása posta utján már kellő időben nem közölhető. Igaz, hogy a megbízó ügyvéd tartozik a helyettesitő megbízást idejekorán helyettesének megküldeni, de az is bizonyos, hogy a megjelenés nyilvánvaló elmulasztása melletti visszautasítást az ügyvéd kartársa részéről fel nem tételezhet. Ezek szerint panaszlott mulasztása alkalmas lenne arra, hogy az fegyelmi vétségnek tekintessék, de csak akkor, ha egyszerű pertári megjelenésről lett volna szó, a fenforgó esetben azonban az illetékességi kifogások tárgyalása is terhelte volna s annyira nem terjeszthető ki az ügyvéd fegyelmi felelőssége, hogy ily nagyobb és érdemleges munka elvégzésére kötve legyen az általa elő nem idézett veszély elhárítására. Ebből az okból a panasz el volt utasítandó, A m. kir. Curia: Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata a benne felhozott indokok alapján helybenhaoyatik.