Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

103 egybehangzólag bizonyitják, hogy a felperes néh. P. J. plébánosnál 18—20 éven át mint gazdasszony szolgált, mindig buzgóan és sikeresen, és hogy néh. P. J. felperesnek többször kifejezte fáradságos és sikeres szolgálataiért elismerését oly hozzáadással, miszerint mind, a mije van a plébániában, felperesé lesz. Szolgálati viszonyból folyóan hűségesen teljesitett szolgálatok rendszerint bérért teljesíttetnek, ezért a felperest is néhai P. J.-nál teljesitett hűséges szolgálataiért bér joggal illeti meg, ha alperesek tagadásával szemben igazolja, hogy a keresetben jelzett 16 évre bér czimén örökhagyótól mit sem kapott fizetve. Ennek bizonyítására jelen esetben a felperes fogadtatott el kötelezettnek azért, mert 16 évre, vagyis hosszú időre visszaterjedőleg követelt szolgálati bért, mely rendszerint negyed vagy félévi részletekben szokott fizettetni és mert nem magát a gazdát perli ez iránt, hanem annak jogutódjait, akik a bér fizetéséről közvetlen tudomással nem igen bírhatnak. A felperes által e végből felhívott tanuk közül D., N. nem tudnak ugyan semmit arról, hogy néhai P. J. felperesnek szolgálati bérével adósa maradt, Cz. I. tanú azonban azt vallja, hogy a felperes egy alkalmi felindultságában, körülbelül 5—6 hóval P. J. halála előtt, összecsomagolt és követelte P. J.-tól több évre hátralékos bérének kifizetését és hogy P. J. felperesnek, bérének kifizetését követelő fellépésére egy szót sem válaszolt. Cz. I. tanúnak ezen vallomása szerint, figyelemmel a többi tanú által bizonyított azon körülményre, hogy P. J. felperesnek sikeres gazdasszonyi szolgálataiért ingóit odaadni vagy hagyományozni ígérte, okszerű következtetéssel valószínű, hogy néhai P. J. felperesnek bérrel csakugyan több évre maradt adósa. Cz. I. tanú vallomását ezért a kir. törvényszék félbizonyitéknak elfogadta az alp rések által tagadott azon kereseti tényállításra, hogy felperes gazdasszonyi bérére 1882 november 24-től gazdájának 1898-ban bekövetkezett haláláig mit sem kapott fizetve, ezen fel bizonyítéknak kiegészítéséül a perrendtartás 236. §-a értelmében felperesnek pótesküt itélt meg és a per kimenetelét az eskünek letételétől tette függővé alpereseknek egyetemleges marasztalásával azért, mert azok — a csatolt végzések szerint — néhai P. J. hagyatékában most már elismert örökösök, akik az örökhagyó tartozásaiért örökségük erejéig egyetemlegesen felelősek.