Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

104 A marasztalási összeg 200 K évi bérnek a kereset értelmében 16 évre terjedő felszámításával állapíttatott meg, és nem a keresetben kért 400 K évi bérnek számitásba való hozatalával, habár a felperes szolgálataival, a kihallgatott tanuknak úgyis mint szakértőknek bizonyítása szerint oly összegű évi bért nagyon is megérdemelt, mert felperes maga is beismerte, hogy neki eredetileg 200 K volt az évi bére, s hogy mikor 1882-ben az addiginál nagyobb bért követelt gazdájától, ez felperest azzal nyugtatta meg, hogy bére miatt'nem kell aggódnia, úgyis mind az ővé lesz, a mije a plébániában van és mert P. J. ezen kijelentéssel nem igért felperesnek az eddiginél nagyobb szolgálati bért, hanem azt fejezte ki vele, hogy felperesnek a neki kilátásba helyezett ingó vagyon átruházásra vagy hagyományozásra való tekintettel az addigi szolgálati bérnél magasabbra szüksége nincsen. Ezek szerint a felperes egyrészt maga beismerte, hogy neki csak 200 K volt kikötött évi bére, másrészt pedig nem bizonyitotta, hogy 1882. évi november 24-től 200 K-nál nagyobb évi bért követelni jogosult. Minek folytán a felperesnek a marasztalási összeget haladó kérésével való feltétlen elutasítása indokolt. (1901 márczius 19-én 1268/901. sz. a.) A pozsonyi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Tekintve, hogy a róm. kath. egyháznak papi személyek utáni örökösödési jqga törvényben gyökeredzvén, a felperesnek az egyház örökösi minőségéről tudomással kellett birnia : a kir. tábla mellőzi az elsőbirói Ítéletben azt az indokot, hogy a róm. kath. egyház a haláleset felvételi ivben, mint néhai P. J. örököse kifejezetten megnevezve nem lévén, alperesként sem volt külön perbe vonandó, s hogy ugyanez az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok által tekintendő képviseltnek. Egyébként azonban a kir. tábla is elfogadván az elsőbirósági Ítéletnek indokait, ezt az ítéletet annyival is inkább helybenhagyta, mert a kir. törvényszék a perben felmerült összes körülmények figyelembe vételével Cz. I. tanú vallomását a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében szabadon mérlegelve e tanú vallomásával szolgáltatott bizonyítékot, helyesen tekintette a felperes pótesküjével kiegészíthető részbizonyitéknak arra nézve, hogy felperes a neki