Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

98 Indokok: Ami az eljárás szabálytalansága tekintetében felhozott panaszokat illeti : azok nem alaposak, mert a sommás eljárási törvény 148. §-a csak a viszonkeresetre nézve tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a felebbezési eljárásban viszonkereset nem emelhető, a beszámítás érvényesítésére azonban viszonkereset nem kívántatván, az mint a követelés megszüntetésére vonatkozó kifogás a sommás eljárási törvény 152. §-a értelmében a felebbezési bíróság előtt akkor is érvényesíthető, ha ily kifogással a peres fél az elsőbiróság előtti eljárásban nem is élt. Továbbá az a körülmény, hogy alperes követelése összeg szerint a sommás birói hatáskör alá nem tartozik, nem akadályozza a beszámítás érvényesítését ; mert a sommás eljárási törvény 23. §-ának rendelkezése csak azt zárja ki, hogy amennyiben a beszámításra alkalmas követelésnek a beszámított összegen felüli része a sommás eljárás alá nem tartoznék, az viszonkeresetileg a sommás perben nem érvényesíthető, jelen esetben azonben csakis beszámitásról lévén szó, alperes a többlet összeg iránt viszonkeresetet nem támasztott. 49. A felebbezési eljárásban is alkalmazandó a sommás eljárási törvény 8. §-ának az a rendelkezése, hogy ha az, aki a fél helyett mint meghatalmazott fellép, ebbeli minőségét nem igazolja, a bíróság nyomban kihirdetendő végzéssel a meghatalmazás utólagos igazolására meg nem hosszabbítható, és rendszerint nyolcz napnál tovább nem terjed' hető határidőt tüz ki s e mellett vagy elhalasztja az eljárást, vagy pedig a meghatalmazás nélkül fellépett személyt egyelőre az eljárásban való részvételre bocsátja; ha pedig a zárhatáridő alatt a szabályszerű meghatalmazás be nem mutattatik, a fél meg nem jelentnek tekintetvén, ellene további eljárás nélkül a meg nem jelenés törvényes következményei alkalmazandók. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1902 szeptember 9. I. G. 103/902. sz. a.)