Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

30 hajtás terhe alatt fizessen. A keresetnek ezt meghaladó részével felperes elutasittatik. Indokok: Mindkét fél által felhívott végrendeleti tanuk vallomásával megállapittatott, hogy sem örökhagyó, sem a tanuk, K. S. kivételével, a végrendelet nyelvét nem értették, mihez képest az örökhagyó által alkotott végrendelet, az 1876 : XVI. tcz. 4. és 6. §-ainak egybevetéséből megállapítható ama rendelkezésnek, hogy oly esetben, amidőn a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, szükséges, hogy a tanuk közül legalább kettő azt a nyelvet értse, meg nem felelvén, azt érvénytelennek kellett kimondani. Ennélfogva az örökhagyó után a törvényes öröklési rend lévén megállapítandó, minthogy az örökhagyó leszármazók nélkül halt el, első sorban a hagyatéki vagyon minősége bírálandó el. Első rendű alperes a hagyatéki tárgyalás alkalmával beismerte, hogy az örökhagyó szüleitől azok életében ajándékba 1000 frtot kapott s ennek alapján a törvényszék is bizonyítottnak tekintette, hogy az örökhagyó 500 frtot anyjától és 500 frtot apjától kapott. A szülőktől azok életében ajándékba kapott vagyon ági minőségének meghatározásánál döntő az, hogy a kapott érték az ajándékozott osztályrészébe beszámitandó-e vagy sem ? Minthogy pedig anyja örökhagyót túlélte, a tőle kapott érték beszámítás alá nem kerülhet, ez az 500 frt tehát ági vagyonnak nem tekinthető. Ellenben az apától nyert érték az apától leszármazottakkal szemben osztály és beszámítás tárgyát képezvén, az apától származó ági vagyonnak tekintendő, amelyre nézve az örökösödési rend az o. b. ért. 10. §-a értelmében az apától leszármazókat, vagyis az örökhagyó testvéreit 2. és 3. rendű felperest illeti meg. Minthogy pedig utóbbiak az őket megillető örökségi jogról 1. rendű felperes javára lemondottak, 2. rendű alperes pedig kijelenti, hogy a peres hagyatékra igényt nem támaszt, az 500 frtot 1. rendű felperes javára megítélni kellett. (1900 deczember 31-én 24390/900. sz. a.) A temesvári kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1901 márczius 13. 701/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete a végrendelet érvénytelennek kimondása iránti részében helybenhagyatik, egyebekben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, 1. rendű