Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

3' alperes arra köteleztetik, hogy i. rendű felperesnek 2000 K tőkét s járulékait — azonban csak a szépfalusi 515. számú telekjegyzőkönyvi ház értékéből — 15 nap s végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok: Helyes ugyan a kir. tábla Ítéletének az a része, mely szerint örökhagyó végrendelete érvénytelennek mondatott ki s ennek következtében a törvényes örökösödés rendje állapíttatott meg, mert az 1876 : XVI. tcz. 4. §-ának azon rendelkezéséből, hogy ott, ahol négy tanú alkalmazandó, közülök legalább kettőnek irni és olvasni tudni kell, közvetlenül következik, hogy eme két tanúnak azon a nyelven kell irni és olvasni tudni, melyen a végrendelet és az alaki kellékek megtartását bizonyító záradék szerkesztetett, a jelen esetben pedig, a tanuk közül a végrendelet nyelvén irni és olvasni egyedül K. S. tud ; de nem helyes az alsóbirósági ítéleteknek az a kiindulási pontja, hogy ajándékozás esetében ági vagyonról csak akkor lehetne szó, ha a kapott érték az ajándékozottnak osztályrészébe beszámítandó, mert az id. törvk. szab. 10. §-a szerint leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely az örökhagyóra tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár anélkül hárult. Az ági öröklés alapja tehát a vér- és jogközösségen kívül egyedül a visszteher nélküli hárulás, mely utóbbi fenforog akkor is, ha a visszteher nélkül az örökhagyóra hárult érték neki beszámítható nem lett volna. Minthogy pedig a hagy. tárgy. jkv. bizonyítja 1. rendű alperes azon beismerését, hogy a hagyatéki ház a szülők által vétetett s annak vételárát fele részben ugyanők kifizették, azután pedig örökhagyónak átadták, nyilvánvaló, hogy örökhagyóra szüleiről 2000 K érték visszteher nélkül hárult, következőleg az fele részében az apára, fele részben az anyára vagyis 1. rendű felperesre szállna vissza, mivel azonban az apa meghalt, örökösei közül 2. és 3. rendű felperes anyjuk javára igényükről lemondottak, 2. rendű alperes pedig nem felebbezett amiatt, hogy az apát, tekintve örököseit illető örökrész az alsóbiróság által egészben felperesnek ítéltetett meg: a 2000 K ági érték egészben felperesnek volt megítélendő, tekintve azonban, hogy ez az ági érték a szülők által a házba fektettetett, 1. rendű alperes annak visszafizetésébe is csak a ház értéke erejéig köteleztethetett.