Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

27 alperes azon kifogása, hogy ő rizikóval vette át felperes képviseletét, tarthatatlan ellenérvelés, amennyiben tudta, hogy a vállalaton legalább is a büntető Ítéletben megállapított 600 frtot minden esetben behajtja, tehát szó se lehetett róla, hogy a vállalaton az ítéleten alapuló felperes követelést és a per költségeit be ne hajtsa, a mi semmi risikóval nem járt és a jelen körülmények között oly horribilis honorárium tekintve felperes nyomorék voltát, hogy az anyagi igazság durva megsértése nélkül felperest jogos, igazságos és méltányos követelésével elutasítani nem lehetett. A kassai kir. tábla: A kir. törvényszék ítéletét részben akként változtatja meg, hogy az alperest csupán arra kötelezi, hogy a felperesnek 234 k 17 f. tőkét s járulékait megfizessen. Indokok: Az ügyvédi rendtartás 54. § a feljogosítja az ügyvédet arra, hogy a reá bízott ügyben tett készpénzbeli kiadásának és időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdijat követelhessen az általa képviselt féltől és pedig szabad egyezkedés utján, kimondván azt is, hogy az előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges; a törvény helyes értelmezéséből következik azonban, hogy a kikötött jutalomdíj, ha csak az okiratban ellenkező megállapodás nincs, magában foglalja mindazon munkának és az arra fordított időnek kárpótlását, a mely munkát az ügyvéd a rábízott ügyben a fél érdekében teljesített és ezért valamely külön díjazásra vagy jutalmazásra igényt nem tarthat. Minthogy pedig a felperes érdekében vitt 1200 frt kártérítési per a felperes részéről szegényjogon folyt le s az alperesnek e perre készpénzbeli kiadásai nem voltak, az abban megállapított és alperes által behajtott 104 frt 92 kr. perköltség tisztán az ügyvédi munkadíjakra esik, mely a fent előadottak szerint a kikötött jutalomdijjal azonos természetű s abban benne foglaltnak tekintendő, miért is ez az összeg a kikötött jutalomdíj törlesztésére fordítandó, illetve abba beszámítandó, az alperesnek tehát a 2/a. okirat érvényessége mellett sem állott jogában a tisztán munkadijaiba kapott s általa felvett 104 frt 92 kr. perköltségen felül még a jutalomdijat is egész összegében megtartani. Tekintettel tehát arra, hogy a felek egyező előadása szerint az alperes nemcsak a részére kikötött egész jutalomdijat, hanem még ezen felül az azzal az esetben egy természetű perköltséget is megtartotta s igy az őt jogosan megillető