Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

26 Alperes ezen összegből csupán 300 frtot adott felperesnek,, a többit honorárium czimén visszatartotta, kéri tehát felperes, hogy alperes a megállapított költségein felül visszatartott 946 frtot neki fizesse vissza. Alperes mindezeket beismeri és azzal védekezik, hogy a 2/a. kötelező nyilatkozat szerint felperessel akként állapodott meg, hogy pernyerés esetén a kiperelt összegből csupán 300 frtot fog fizetni felperesnek, a többit honoráriumképen megtartja; a mire őt feljogosítja az 1874. XXXIV. tcz. 54. §-a, s hogy felperes a törvényformák megtartása mellett állította ki a 2/a. nyilatkozatot, mely körülményre tanukra hivatkozik. Habár való, hogy az 1874. XXXIV. tcz. 54. §-a szerint az ügyvédi jutalomdíj és idővesztés kárpótlása szabad egyezkedés utján megállapítható; habár való, hogy a 2/a.-ra kihallgatott tanuk vallomásaikkal igazolták, hogy a 2/a. tartalma felperesnek megmagyaráztatott és szabad elhatározásból keze keresztvonásával ellátta s így a 2/a. a törvényformák megtartása mellett lett kiállítva; daczára ennek felperes keresetének helyt kellett adni, mert a büntetőbíróság G. M. bűnösségét itéletileg kimondotta, alperesnek tehát a megindított polgári perben csakis a kárösszeg magasságát kellett vitatnia, azaz nyert pere volt és oly egyszerű, melynek eredménye csekély fáradsággal és munkával volt elérhető, miután a 600 frt kárösszeg már a büntetőitéletben res judicatát képezett, mert alperes mint ügyvéd igen jól tudhatta, hogy 1200 frt kártérítés nem is oly nagy összeg, midőn egy ember egész életére munkaképtelen nyomorékká lesz, s igy tudta, hogy ezen kártérítési összeg a vállalat elleni perben meg is lesz Ítélve; mert alperes nyilvánvalóan felperes nyomorult anyagi helyzetét felhasználta, midőn perindítás előtt oly megállapodásra vette rá a törvényekben járatlan, úgyszólván koldus alperest, hogy a nyert per scbstratumából 1200 frtból ennek csak egy negyedrészét fogja felperesnek adni, megtartja a tőke három negyedrészét 900 frtot, az összes kamatokat és az elég busásan 123 frt 94 kr. megállapított per- és végrehajtási költséget; mert a 2/a. irat a per tárgyának magához váltását leplezi annyiban, hogy alperes ellenértékül munkáját adta felperesnek, mi az 1874. évi XXXIV. tcz. 37. §-a szerint semmis; végre, mert a 2/a. iratban kikötött jutalom 900 frt, annak kamata és a megítélt perköltség semmi arányban nem áll a teljesített ügyvédi munkával és mert