Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

9 Nem tekinthető ilyen esetben a kártérités szükségképeni előfeltételének az, hogy a kárositás jogellenes cselekménynek vagy mulasztásnak legyen a következménye, mert az egyesek közérdekben sem kötelesek vagyonukat vagy annak egy részét feláldozni, hanem maga az a tény, hogy magánvagyon a közérdek előmozdítása czéljából károsittatott, a kártéritési kötelezettségnek kellő alapjául szolgál. Minthogy pedig a kereset tartalma szerint a felperes kártéritési követelését abból származtatja, hogy a m. kir. belügyi kormány fentebb idézett rendeletének végrehajtásából a keresetlevélben részletezett kára és költsége merült fel s e szerint vagyonában eme rendelet végrehajtása által károsittatott, alperes kártéritési kötelezettségét megállapítani és tekintettel arra, hogy a másodbirdfcág a kártérités mennyisége felett nem határozott, eme biróságot ez irányban, valamint a perköltségre nézve is határozat hozatalára kellett utasítani. — Lásd ezzel szemben a Curiai Határozatok 1901. évfolyam 527. sz. a. közölt határozatot. 6. Alperes város oly feltétel mellett adta át felperesnek a pöczegödör- és csatornatisztitási vállalatot, hogy ezt az ipart minden más vállalkozó kizárásával egyedül felperes lesz jogosítva gyakorolni. Kimondatott, hogy a magyar királyi belügyminiszternek az a rendelete, amelylyel a város szabályrendeletének módosítását kimondó közgyűlési határozat helybenhagyását kimondó rendeletét az ipartörvény rendelkezései szempontjából közérdekből visszavonta, jogilag a pöczegödörtisztitási ipar kizárólagosságát befolyásoló oly elhárithatlan véletlen esetnek (vis fortuitus major) tekintendő, amelyért alperes város felelősséggel nem terhelhető, és amelyből kifolyólag felperes a szerződés felbontását követelhette volna ugyan, de a mennyiben a szerződési viszonyt fentartotta, alperestől kártérítést jogosan nem követelhet. (Curia 1902 január 15. I. G. 507/1901. sz. a.)