Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

I23 lenni megszűnik. Az alapszabályok 14. §-ában pedig fel vannak sorolva azon esetek, melyekben a szövetkezeti rendes tagság megszűnik és ezek között, mint a szövetkezetből való kiválás egyik esete foglaltatik az az esel, midőn a 12. §. értelmében a befizetéseknek pontosan elég nem tétetett. Ezek szerint az alapszabályokban már előre megállapittatott, hogy a részjegy nem fizetésének jogkövetkezményét a mulasztó fél szövetkezeti tagságának megszűnése képezi. Eme rendelkezés mellett a mulasztó tagnak a szövetkezetből való kiválását a felperes szövetkezet igazgatóságának határozatától függővé tenni azért nem lehet, mert a nem fizető tagnak kiválása a fizetési idő sikertelen leteltével már az alapszabályoknak id. §-ai erejénél fogva megtörtént. Az alapszabályok ezen rendelkezése a kereskedelmi törvény határozatába azért nem ütközik, mert a kereskedelmi törvény 225. §-ának 4. pontja szerint a tagok belépésének feltételei és esetleg azok kiválására vonatkozó különös határozatok az alapszabályokban lévén megállapitandók, az alapszabályoknak a szövetkezetből való kiválásra nézve a 12. §-ban foglalt rendelkezése jogi természetére és hatályára nézve egyenlő a szövetkezetből való kizáratással, ami a kereskedelmi törvény 235. §-ának utolsó bekezdése szerint a szövetkezetből való kiválásnak egyik esete. Tekintve tehát, hogy az alapszabályok 12. §-a szerint a fizetéseknek nem teljesitése esetén a nem fizető tag kiválása már az alapszabályok értelmében megtörtént s az ily mulasztó fél, mint a szövetkezetből kivált tag, a szövetkezet irányában semminemű fizetés teljesítésére nem kötelezhető ; tekintve, hogy az alapszabályok 12. §-ának helyes értelmezése szerint a nem fizető tagnak a fizetés teljesítésére való felhívása a szövetkezetnek nemcsak jogát, hanem a rendes üzleti kezelés értelmében kötelességét is képezi a fizetésre való felhívásnak, mint kötelességnek elmulasztásából a szövetkezet jogot nem szerezhet, illetve a mulasztóra nézve kötelezettséget meg nem állapit és igy alperes fizetési kötelezettsége sem áll fen, ha a fizetésre való felhívás meg nem történt; tekintve, hogy az alapszabályokban megállapított 8 hét 30 nap az utolsó befizetéstől számítva régen eltelt s igy alperest tagsági minősége az alapszabályok értelmében megszűnt : felperest keresetével elutasítani kellett. (1900 október 29. 104624/900. sz. a.)