Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

88 szerint alperes a felperest azért, mert ama sztrájkban résztvett, felmondás nélkül elbocsásotta, és felperes akkor, a mikor a sztrájkhoz csatlakozva a munkát megszüntette, egészen munkaképtelen nem volt, ellenben a felebbezési biróság ítéletében tényként nincs megállapítva az, hogy felperes a sztrájkban részvételre valamely arra alkalmas tettleges erőszak által kényszeríttetett volna. Az ipartörvény 162. §-a szerint összebeszélések, melyekkel munkások oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat nagyobb bér megadására kényszerítsék és általában tőlük jobb feltételeket csikarjanak ki, úgyszintén mindazok az egyezmények, melyekkel azoknak támogatása czéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, a kik azokkal szakítanak, tehát a sztrájk, jogérvénynyel nem birnak, továbbá az ipartörvény 164. § a szerint a sztrájkban jelentkező bizonyos cselekmények büntetendők ; hasonló rendelkezést tartalmaznak a sztrájk tekintetében egyéb munkásokra nézve az 1898. évi II. tcz. 65. és 66. §-a, az 1899. évi XLI. tcz. 31. §-a, az 1899. évi XLII. tcz. 18. § a, az 1900. évi XXVIII. tcz. 20. §-a és az 1900. évi XXIX. tcz. 30. §-ai is. Minthogy tehát tételes törvényeink a sztrájkban való részvételt ekként szabályozzák, az a részvétel egyenesen tiltott és esetleg büntetendő cselekménynek tekintendő és mint ilyen magánjogi igényekre nézve oltalomban nem részesíthető ; következésképen azt a részvételt jogilag nem mentesiti az, hogy esetleg erkölcsinek vélt kényszerből keletkezett és hogy a munkabéremelés kieszközlésének szokásos módja ; és igy a munkás részéről a sztrájkban való részvétel következtében történt munkaszünetelés nyilván igazolatlan. Már pedig az ipartörvény 94., illetőleg 111. §-a és a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint az alperesnél irányadó munkarend 4. §-a értelmében a munkás felmondás nélkül azonnal elbocsátható akkor, ha egy egész munkanapon át igazolatlanul szünetel ; ez az eset pedig a fen kifejtettek szerint felperesre nézve fenforog és igy alperes felperest felmondás nélkül jogosan bocsátotta el ; ennek megtörténtével pedig felperesnek munkára jelentkezése felperest a késedelem következménye alól jogilag nem menti, mert alperes felperest ennek felmondása nélkül jogos