Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

57 ajánlatnak az a kikötése, hogy a biztositónak szabadságában álljon az ajánlatot mindadddig, amig azt határozottan el nem fogadta, bármikor visszautasítani, az elsőbiróság Ítéletének idevágólag kifejtett indokainál fogva annál kevésbbé birhat érvénynyel, mert a kereskedelmi törvény 468. §-ának czélja éppen abban van, hogy a biztosítást vevő ajánlatának elfogadása és a szerződés létrejötte iránt tulsokáig bizonytalanságban ne tartassék, s hogy a biztosítás mielőbb a biztosító önkényétől függetlenül elejét vehesse. Ha tehát a felek, mint a fenforgó esetben a kereskedelmi törvény 468. §-ában kitett határidőt meghosszabbították, anélkül azonban, hogy e tekintetben más határozott határidőben megállapodtak volna, az a kérdés döntendő el, vájjon az ajánlatnak visszautasítása a megfelelő időben történt-e. Alperes a 2. 7. a. ajánlatot az arra vezetett jelzés szerint 1899. évi április hó 21-én orvosa által megvizsgáltatta és őt a vizsgáló orvos egészségesnek találta. Alperes tehát már 1899. évi április hó 21-én a biztosítás elvállalására befolyással lehető mindazon adatok birtokában volt, melyek alapján az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása kérdésében haladéktalanul nyilatkozhatott. Ez a határidő pedig 1899. évi április hó 2i-től számit és határozott határidőben való megállapodás hiányában a kereskedelmi törvény 468. §-ában megállapított 48 órai idő nyer alkalmazást. Minthogy pedig alperes a 2. V. a. ajánlatot csak 1899. évi május hó 25-én kelt 4. '/. a. levelével utasította vissza, ezzel nyilvánvalólag elkésett és így a biztosítási szerződés már ez alapon megkötöttnek tartandó. De létrejött a szerződés azért is, mert felperes azt vitatta, hogy alperes a 4. 7. a. visszautasító levél kelte előtt az ajánlatot már elfogadta és azt mint elfogadottat könyveibe bevezette, sőt a kötvényt is kiállította és erre nézve alperest igazgatója személyében leteendőleg a főesküvel megkínálta. Alperes pedig ezt az esküt nem fogadta el, hanem az annak szövegében foglalt fentebbi ténykörülmények valóságát viszonválaszában nyíltan beismerte. Meg kellett tehát állapítani, hogy a szerződés alperesnek azon ténye folytán, hogy az ajánlatot könyveibe mint elfogadottat bevezette, és azt 1899 április hó 21-tői számított 48 óra alatt, noha ekkor már a biztosítás elvállalására befolyással levő összes adatok birtokában volt,