Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

58 se utasította vissza, létrejött. Nincs súlya ezzel szemben alperes azon ellenvetésének, hogy a biztosítási ajánlatnak a fentebbi külső tényekben nyilvánuló elfogadásáról az ajánlattevőt nem értesítette, mert ily értesítést a törvény nem rendel, a szerződés ily értesítés nélkül is hatályában marad. Ennélfogva az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni, minthogy pedig az eljáró bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva a kereseti követelés érdemének elbírálásába nem bocsátkozott, őt a megfelelő további intézkedésre kellett utasítani. (1901 május 15. 3297/900. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az alsóbirósági ítéletek indokolásában helyesen kifejtettek szerint a szerződő felek a biztosítási ajánlat elfogadására vagy visszautasítására kölcsönös megegyezéssel a kereskedelmi törvény 468. §-ában megszabott határidőtől eltérő hosszabb vagy rövidebb határidőben megállapodhatnak. Helyesen fejtették ki az alsóbiróságok azt is, hogy a 2. 7. alatti ajánlatnak az a kikötése, hogy a biztositónak szabadságában álljon határozatlan ideig bármikor az ajánlatot visszautasítani, érvénynyel nem bir. Tekintve már most, hogy a fenforgó esetben a szerződő felek az ajánlat visszautasítására nézve határozott időben meg nem állapodtak, ilyen határozott kikötés hiányában pedig a kereskedelmi törvény 468. §-ában előirt időpont az irányadó és tekintve, hogy alperes a 2. '/. alatti ajánlatot az arra vezetett jelzés szerint 1899 április 19-én vette kézhez és azt a 4. 7. alatti levélben csak 1899 május 25-én utasította vissza, kétséget nem szenved, hogy a biztosítási szerződés a kereskedelmi törvény 468. §-a értelmében ez alapon megkötöttnek tekintendő. De létrejött a szerződés még azért is, mert a másodbiróság ítéletének helyes indokolása szerint bizonyítva van, hogy alperes a 4. 7. alatti visszautasító levelének kelte előtt a 2.7. alatti ajánlatot már elfogadta, azt mint elfogadottat könyveibe bevezette, sőt a vonatkozó kötvényt is kiállította, alperesnek ezen ténye folytán pedig a szerződés ugyancsak a kereskedelmi törvény 4Ó8. §-a értelmében érvényesen létrejött. Mindezek alapján a másodbiróság ítélete ezekből az okokból és a benne felhozott és elfogadott s a jelen indokolással nem ellenkező egyéb indokokból volt helybenhagyandó.