Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

5° nek azt a kereseti előadását, hogy ő a szállítmányozás tárgyát képező fegyvert az alperesnek azon rendeltetéssel adta át, hogy azt I. P. londoni puskagyárosnak javítás végett küldje be és a javítás megtörténte után felperesnek Budapesten szolgáltassa vissza ; ez a körülmény tehát az 1868 : LIV. tcz. 159. §-a alapján bizonyítottnak veendő. Ebből folyólag tehát az alperesnek mint szállítmányozónak ebbeli minőségéből folyó felelőssége csakis az átvett fegyvernek felperes kezéhez történt visszaszolgáltatásával szűnt volna meg. A szállítmányozó pedig a kereskedelmi törvény 385. §-a szerint minden a szállítmányozás eszközlésénél felmerülő károkért felelős lévén, ha nem a rendes kereskedő gondosságával jár el, az alperest a beismerten elveszett fegyverért felelősség csak abban az esetben nem terhelné, ha bizonyította volna, hogy ő az elveszett fegyver szállítmányozása közben ezzel a gondossággal járt el ; ennek a bizonyítási kötelezettségnek azonban az alperes egyáltalán nem tett eleget, sőt még azt sem bizonyította, hogy a fegyver a londoni gyáros által az alperes czimére feladott küldeményből még a visszafuvarozás előtt ennek a gyárosnak hibájából avagy mulasztásából veszett volna el. A dolgok ily állásában tehát alperes az általa szállítmányozás végett átvett és szállítmányozás közben elveszett fegyvernek értékeért felelős lévén, az elsőbiróság helyesen marasztalta az alperest annak megtérítésében. A viszonkeresetre vonatkozólag a felperest marasztaló rendelkezést azért kellett helybenhagyni, mert az elveszett fegyver szállítmányozásával felmerült költségek a felperest feltétlenül terhelvén, ő azokat akár a szállítmányozás végett átadott fegyvernek természetben való kézhez vétele, akár pedig az azt helyettesítő értéknek kézhezvétele esetében az alperesnek megtéríteni tartozik. 29. Ha a hátramaradt vagyon tudomány vagy közhivatal utján történt szerzésének lehetősége fen nem forog, az özvegyen maradt nő közszerzeményi joga kétségtelen. (Curia 1901 szeptember 11. 7698/900. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A C. a. csatolt végrendelet záradékából kitűnik,