Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

5i hogy végrendelkező özv. I. U.-né a végrendelet nyelvét nem •értette, következésképpen a különben irni tudó végrendelkező az írástudatlan végrendelkezővel egy tekintet alá esvén, végrendelete külkellékeit illetően az 1876 : XVI. tcz. 6. §-ának rendelkezései irányadók. Minthogy pedig a végrendelet záradékában mindazoknak a kellékeknek a bizonyitása benne foglaltatik, amit a most felhívott tcz. 6. §-a a végrendelet érvényességében megkövetel és a kihallgatott végrendeleti tanuk egybehangzóan megczáfolták 1. és 2. r. alpereseknek azt az állítását, mintha a végrendeleti tanuk nem voltak volna a végrendelkezés egész folyamán egyszerre együtt jelen, mintha a magyar nyelven szerkesztett végrendelet végrendelkezőnek szerb anyanyelvén meg nem magyaráztatott és a végrendeleti tanuk a magyar nyelvet nem értették volna : annálfogva az alsóbiróságok helyesen jelentették ki érvényesnek a C. a. végrendeletet. A másodbiróság Ítélete tehát a C. alatti végrendelet érvényességét illetően ezeknél az okoknál fogva, egyéb felebbezett részében pedig az abban felhozott és felhívott indokok alapján és még azért hagyatott helyben : mert az elsőbiróság ítéletének helyes indokolása szerint egyenesen ki van zárva, hogy I. U. a peres vagyont csekély hivatali fizetéséből szerezte volna, arra nézve pedig nincs semmi adat, hogy hivatalos foglalkozásán kivül valami tudományos tevékenységet folytatott és a vagyonszerzéshez szükséges anyagi eszközökhöz ily módon jutott volna ; ezek szerint tudomány vagy közhivatal utján való szerzés lehetősége fen nem forogván, özvegyen maradt neje közszerzői minősége kétségtelen ; mert továbbá özv. I. U.-né az 5. a. szerződéssel csak azoknak az ingatlanoknak a tulajdonát, illetve haszonélvezetét ruházta át az 1. és 2. r. alperesekre, a melyet a keresethez G. és H. a. csatolt végrendelet, illetve pótvégrendelet folytán nyert, következésképen 1. és 2. r. alperesek ez alapon a közszerzemény czimén e perben özv. I. U.-né jogán felperes javára megítélt ingatlannak tulajdonjogát, amelyről az özvegy az 5. a. szerződésben le nem mondott, sem azt 1. és 2. r. alperesekre át nem ruházta, jogszerűen nem követelhetik ; másfelől pedig az 5. alatti szerződés I. bj pontjából önként következvén az, hogy özv. I. U.-né nemcsak a külső birtok, de a zombori ház haszonélvezetét is átruházta 1. és 2. r. alperesekre, viszont felperes sem követelheti 4*