Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

A szakértők ezen véleménye szerint megállapítható az okozati összefüggés is arra nézve, hogy a megvakulást a felperes szemébe hatolt tüzes vasszilánk idézhette elő. Az alperes a per során maga vitatta és ezt D. F. szakértő tanú vallomása is megerősíti, hogy szilánk és szikrapattanás, minden, még a legjobb minőségű vasnak is kovácsolás utján való megmunkálásánál rendszerint és állandóan előfordul. E szerint tehát a tüzes vas kovácsolása közben, annak minőségére való tekintet nélkül, szükségkép kipattanó szikra és szilánk az üzem eme minőségétől elválaszthatatlan, s az ezen üzem körén belül állandóan előforduló rendszerinti veszélyt képez. A fenálló jogszabályok értelmében pedig az állandó veszélylyel járó ipari vagv gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben, vagy az abban használt eszközök által okozott kárért, még akkor is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terheli, hacsak ki nem mutatja, hogy a kárt a kárositoitnak hibája okozta. Aki tehát oly ipart folytat, mely természeténél fogva az alkalmazottakra, vagy harmadik személyekre nézve különös veszélylyel jár, már az ily üzem folytatásával magára vállalja az abból eredő, különben senkinek terhére fel nem róható veszélyekért a kártérítési felelősséget és már ezen az alapon felelős minden kárért, mely ezen veszélyből származik. Az ily veszélylyel járó üzem körében előálló veszély és károsodás tehát, — hacsak nem a munkás gondatlansága által okoztatik, a gazdasági vagy ipari üzem előállítása és termelési költségeihez tartozik, a kár elvállalása pedig alkatrészét képezi a minden gazdasági vállalattal járó rendes koczkázatnak. Ezekhez képest eme jogszabály mellett közömbös az a kérdés, vajon az alperest, mint a veszélylyel járó ipari üzem tulajdonosát és munkaadót terheli-e az 1884: XVII. tcz. 114. §-ába és a kiegészítő 1893: XXVII. tcz. 1. §-ába ütköző mulasztás vagy sem, mert az általa folytatott üzemmel járó veszélyeket viselni tartozik akkor is, ha terhére hiba ki nem mutatható, feltéve azonban, hogy felperesnek megsérülését nem felperesnek a saját hibája idézte elő. Következésképpen a felperest, a részére kiadott munka ellátása közben ért fenti balesetből kifolyólag, az alperes kártérítési kötelezettségének megállapításánál is csupán annak vizs-