Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

a biztosítottat dr. K. J. az 1892. és 1893. években lázas tüdőhurut ellen, dr. R. E. pedig az 1894. évben idült tüdőhurut ellen gyógykezelte. Ezzel a nem vitás ténynyel szemben felperesnek az az érvelése, hogy az ajánlat 9. kérdésére adott válaszában emiitett influenza szintén hurutos természetű betegség, sulylyal nem bir, mert felperes azt, hogy a biztositott által bevallott betegség (influenza) a t>. és 7. alatti orvosi bizonyitványokban megnevezett betegséggel (lázas tüdőhurut és idült tüdőhurut) ugyanazon időbeli betegség volt, nem is állította, de ennek a feltevésnek az ajánlat és a felhívott orvosi bizonyítványok időbeli adatai is ellentmondanak. Ezek szerint a biztositott a hozzá intézet kérdés ellenére elhallgatta a biztosítás elvállalására kétségtelenül befolyással lehető azt a körülményt, hogy az ajánlat megtétele előtt időben lázas, majd utóbb idült tüdőhurutban szenvedett és hogy ezen betegségek ellen két orvos által is huzamosabban gyógykezeltetett. De elhallgatta a biztositott az ajánlat 19. kérdésére adott feleletében azt is, hogy az általa megnevezett dr. K. J. orvoson kivül őt még a 7. 7. alatti bizonyítványt kiállító dr. R. E. orvos is és pedig idült tüdőhurut ellen gyógykezelte. Ezen körülmény pedig a biztosítás elvállalására szintén befolyással lehetett, mivel a gyógykezelő orvosok neveinek a kérdőpontokkal megkívánt tüzetes közlése módot ad a biztositónak az ajánlattevő egészségi állapotát illetőleg részletesebb és behatóbb puhatolódzásra. A dolog ilyen állásában felperes keresetével már az ajánlat 12. és 19. kérdéseire adott valótlan feleleteknél fogva, tekintet nélkül a más társaságnál is tett ajánlatnak a biztosítás elvállalására, szintén befolyással biró elhallgatására, feltétlenül el kellett volna utasítani. Minthogy azonban alperes amiatt, hogy felperes csak feltételesen az alperes társaság igazgatója személyében leteendőleg megítélt főeskütől függőleg utasíttatott el, felebbezéssel nem élt, a felebbező hátrányára pedig az ítélet az 1881 : 59. Icz. 42. §-a értelmében meg nem változtatható : az elsőbiróság ítéletét az idézett törvényszakasznál fogva és még azért kellett helybenhagyni, mert az elsőbiróság felperest