Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)
196 okiratot aláirta, ennek tartalma tehát a sommás eljárási törvény 77. §-a értelmében valódinak vélelmezendő, erre nézve a sommáseljárási törvény 64. §-a szerinti szabad mérlegelésnek helye nincs. Helytelennek tartja alperes azt is, hogy a felebbezési bíróság a ténymegállapítással kapcsolatban nyilatkoztatja ki azt, hogy a szerződés létre nem jött; ez pedig nem ténykérdés, hanem miután az az irni, olvasni tudó felperes által alá van irva, az, hogy abban kiegyezés foglaltatik, jogkérdést képez. Alperes panasza alapos. Az okirattal való bizonyításra vonatkozóan az, hogy az okirat alakilag valódi-e, ténykérdést, ellenben az, hogy az okirat tartalmánál fogva a felek között keletkezett-e és minő jogviszony, jogkérdést képez. A felebbezési bíróság azért mondotta ki, hogy az alperes részéről csatolt 2. 7. a. okiratban szerződés létre nem jött, mert az mint a felperes kiskorú gyermekét érdeklő, gyámhatósági jóváhagyással ellátva nincs és mert ennek a felperes által egyoldalúan kiállított nyilatkozatnak szerződésszerű hatály csak akkor tulajdoníttathatnék, ha igazoltatnék, hogy annak aláírását a felelt között létrejött kétoldalú egyezség vagy szerződés megelőzte volna. A felebbezési bíróságnak mindkét kiindulási pontja téves. A törvénytelen gyermek tartási dijának követelhetése az anya igényét képezvén, az anya amint azt gyámhatósági jóváhagyás nélkül perrel érvényesítheti, épp ugy arról gyámhatósági jóváhagyás nélkül le is mondhat és ily lemondás esetén többé a maga személyében ezt az igényét nem érvényesitheti; ami által azonban, ha a törvénytelen gyermek tartásra szorul, ennek a természetes apával ez iránt törvényen alapuló igénye érintve nincs. Továbbá pedig egyoldalulag és előzetes szóbeli megállapodás nélkül kiállított okiratban a jogról való lemondás helyet foghat, ha azt az illető fél aláírja és ehhez nem szükséges, hogy az okirat az által is aláírva legyen, akinek részére a lemondás történt. A fenebbiek szerint a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy joghatálylyal bíró egyezség a 2.7. a. okiratban létre nem jött, azon az alapon, melyre azt a felebbezési bíróság alapította, helyet nem foghat. Azonban a felebbezési bíróság ítéletében annak megállapításába nem bocsátkozott, hogy a 2. 7. a. ok-