Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

8i a helyen volt a tüz», nyilvánvaló, hogy az ügynök a 2. a. ajánlat 5. p. foglalt fentebb idézett kérdést felperes előtt akként értelmezte, hogy az a kérdés csak biztosított tárgyakban, ugyanazon a helyen szenvedett előző tűzkárra vonatkozik, tehát felperest e kérdésre vonatkozóan megtévesztette és mert a biztosító társaság ügynöke által a biztosított féllel szemben a biztosítási ajánlatban foglalt kérdésekre vonatkozóan elkövetett megtévesztés esetében a biztosító sikeresen nem vitathatja, hogy a biztosított hamis bevallást tett. Hasonlóképpen nem vehető figyelembe az arra alapított alperesi kifogás sem, hogy felperes a biztosítási dijat az 1897 szeptember 3-án történt tüzeset előtt nem fizette le, mert eltekintve attól, hogy K. A. és K. A.-né tanuknak a D. a. kérdőpontokra tett egybehangzó és esküvel megerősített vallomásával, melyet K. A.-nak a 4. és felperesnek 5. a. jegyzőkönyvbe foglalt, esküvel meg nem erősített előadása meg nem gyengít, a sommás eljárási törvény 64. §-a szerinti mérlegelés mellett bizonyítottnak fogadandó el, hogy felperes az A. a. kötvény átvétele mellett még 1897 szeptember 3-ika előtt a 2 frt 66 kr. biztosítási dijat az alperes által, a kötvény átadásával és a biztositási dij beszerzésével megbízott ügynöknek kifizette, a kereskedelmi törvény 468. §-ában foglalt azon határozott rendelkezéssel szemben, hogy az esetben, ha a biztosító a biztositási ajánlatot annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasítja, a biztosítás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét és ennek megfelelőleg az A. a. kötvény szövegében foglalt azzal a határozott megjelöléssel szemben, hogy a biztosítás 1897 augusztus 31. déli 12 órájától kezdődik, az A. a. kötvényen felsorolt biztositási feltételek 4. §. 4. bekezdésében foglalt az a kijelentés, hogy a biztosítás csak a biztositási dij teljes lefizetése után lép érvénybe, nem bir hatálylyal. Ezeknél fogva alperes a tüzeset idején hatályban volt biztositási szerződés alapján kártérítéssel tartozván, az első bírói ítéletnek e részben megváltoztatása mellett alperest a nem vitás 401 frt 40 kr. kárösszegben mint tőkében, ennek 1897. évi szeptember 23. számítandó 5% késedelmi kamatában marasztalni kellett. A kamat csak 1897 szeptember 23-tól kezdve volt megítélhető és az elsőbirói ítélet annyiban, amennyiben az által felperes a jelzett napot megelőző időre kamatkövetelésével elutaDöntvénytár. III. f. XXI. 6