Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

75 lesek» és hogy jogszabály sértetett annak kimondásával, hogy a D. a. ajánlati okmányban kifejezésre jutott kötelezettség felperes férjének a katonai kötelékből való kilépésével megszünc. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság Ítéletében tényállásként megállapította azt, hogy felperes L. G. volt m. kir. honvéd főhadnagygyal házasságra lépvén, alperes a D. a. ajánlati okirat értelmében i :oo frt évi mellékjövedelem biztosítása czéljából 30,000 frt óvadékot ajánlott fel és engedett ingatlanaira zálogjogilag bekebeleztetni, hogy továbbá felperes férje L. G. ellen 1899 április 22-én házassági bontópert indított, melynek folyamán L. G. felperes részére évi 750 frtnyi, illetve havi 125 K ideiglenes tartásdíj fizetésére köteleztetett, hogy L. G. még a jelen per folyamatba tétele előtt honvéd tiszti rangjáról lemondott és Amerikába költözött és hogy a kérdésben forgó házasság még felbontva nincs. A felebbezési biróság felperest keresetével azért utasította el, mert az érdekeltek akarata nem arra irányult, hogy a D. alatti ajánlati okirat kiállításával magánjogi ügyletet is létesítsenek, hanem az az okirat kizárólag csak a katonatiszti házassági óvadéknak nyújtása czéljából állíttatott ki, ellenben az érdekeltek akarata az /. a. szerződésben foglalt lekötelezés teljesítésére irányult és mert annak következtében, hogy L. G. tiszti rangjáról lemondott és lemondása illetékes helyen elfogadtatott és ekkép a cautió-kötelék megszűnt, a szóban forgó évi 1500 frt kamatfizetésre vonatkozó kötelezettség ipso jure megszűnt Téves a felebbezési bíróságnak ez a jogi felfogása, mert megjegyezve azt, hogy annak megállapítása, hogy a szerződő felek akarata mily jogügylet létrejöttére irányult, abban az esetben, ha azt a felebbezési biróság, mint a jelen perben, nem tényekből, hanem a kereseti igény alapjául szolgáló jogügyletet szabályozó okirat tartalma alapján állapítja meg, nem ténykérdést, hanem az okirat magyarázatából folyó jogkérdést képez, a felebbezési biróság a D. és l. a. okiratoknak tartalmát, illetve azoknak joghatályát helytelenül értelmezte. Alperes ugyanis a D. a. ajánlati okiratban magánjogi kötelezettséget vállalt el az iránt, hogy az ingatlanaira zálogjogilag bekebelezendő 30,000 frt óvadéknak megfelelő évi 1500 frt kamat-