Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

36 kezéhez lefizetvén, ezen összeg a május i-tői augusztus i-ig terjedő évnegyed 850 frt bére résztörlesztésére szolgál a szerződés értelmében és igy 225 frt fedezetlen maradt, amelynek résztörlesztésére a bíróság sorozandónak találta az előnyös tétetek után fenmaradó 143 frt 50 krt, figyelmen kivül hagyva végrehajtatónak azon érvelését, hogy a 225 írt negyedévenkint fizetendő öszszeg adótartozás czimén volt fizetendő és hogy ez összeg törvényes elsőbbséggel nem bir, mert eltekintve attól, hogy K. J. kielégítési végrehajtást rendelő végzéssel 850 frt erejéig igazolta a f. évi májusi évnegyedi házbér követelési jogát s igy res judicata áll fen, K. J.-re nézve a kifogásolt 225 frt is házbér jellegével bir, ez neki igy jövedelme, illetve követelése bérbeadott háza után, miért is ezen összeg, daczára annak, hogy adómegtérités, illetve adófedezés czimen köttetett ki, törvényes elsőbbségben részesitendő annál is inkább, mert a háztulajdonos elsőbbségi igénye amúgy is azon kötelezettségben gyökeredzik, hogy az adókért szavatol. (1899 deczember 5. V. XII. 1506/17. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a 143 frt 50 kr.-t G. J.-nek 300 frt s járulékai követelésére sorozza. Indokok: A végrehajtást szenvedő R. Gy.-nak azokat az albérköveteléseit, amelyekből a felosztás alatt álló 197 frt befolyt G. J. részére 1899 július 18-án, K. J. háztulajdonos részére pedig csak július 28-án foglalták le, és igy a 197 frtnak a kielégítési sorrend 1. és 2. tétele alatt sorozott összegek levonása fenmaradó 143 frt 50 kr.-nyi részletére az elsőbbség a foglalás sorrendjében G. J.-t illeti, ezzel szemben K. J. háztulajdonos törvényes zálogjogára, habár annak alapján elsőbbségét kérvényeiben ismételten bejelentette, nem hivatkozhatik, mert törvényes zálogjog a bérbeadót az 1881 : LX. tcz. 72. §-a értelmében csak félévi bérösszeg erejéig és csak a kibérelt helyiségben levő ingóságokra illeti, K. J. pedig a törvényes zálogjogot nem bérösszegre, hanem adómegtéritési összegre nézve kívánja igénybe venni, s azt nem is az általa bérbeadott helyiségben volt ingóságokra, hanem albérekre kivánja érvényesíteni ; ezekre pedig a törvényes zálogjog az említett 72. §-ban foglalt meghatározás értelmében nem terjed ki. (1900 október 24. 1391/900. sz. a.)