Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

Indokok: A tényállás a következő : A budapesti VII. kerületi járásbíróságnál megejtett felügyeleti vizsgálat során a miniszteri kiküldött jelentékeny hátramaradást tapasztalt az ügymenetben 5 ennek egyik oka az volt, hogy egyes birók az ügyek tárgyalását gyakran hivatalból elhalasztották. Ennek következtében az igazságügyminiszter utasította a budapesti törvényszék elnökét, hogy vegye szigorú ellenőrzés alá a budapesti VII. kerületi járásbíróság bíráinak működését és kívánja be tőlük kéthetenkint tevékenységük kimutatását. Minthogy a törvényszék elnöke a kimutatásokból arról győződött meg, hogy 1901 január i-től ápr. 30-ig terjedő időben F. Gy. albiró 113, K. J. albiró 44 és dr. L. A. vádlott albiró 1900 márczius hó 15-től április 30-ig terjedő időben 3 ügy tárgyalását halasztotta el hivatalból, felhívta a járásbíróság vezetőjét, hogy hallgassa meg nevezett albirókat a hivatalos halasztások oka miatt. E meghallgatás alkalmával a jegyzőkönyv tanúsága szerint vádlott dr. L. A. albiró a következő kijelentést tette : «Megtagadom a feleletet és a megtagadás miatt — szükség esetére — kérek magam ellen fegyelmi eljárást.» A kijelentés megtörténtét vádlott albiró nyilatkozatában, valamint a főtárgyaláson is beismerte. Védelmére azonban azt hozta fel, hogy a bírói souverainitás megsértését látta a felügyeleti hatóságnak abban az intézkedésében, amelylyel őt, aki a csatolt tevékenységi kimutatás szerint hivatalos teendőit fokozott buzgalommal és oly eredménynyel végezte, hogy az előadására bizott ügyekben egyetlen hátralék sem volt, mégis kérdőre vonta csupán abból az okból, mert márczius 15-től április 30-ig 3 ügyet hivatalból elhalasztott. Vádlott tehát a szerinte megtámadott birói függetlenség megóvása czéljából megtagadta a feleletet s ugyanakkor kijelentette, hogv a megtagadás okát szükség esetén a fegyelmi biróság előtt fogja előadni. Álláspontjának igazolására kifejtette továbbá a főtárgyaláson azt a meggyőződését, hogy a perkezelés mindaddig, mig a körül visszaélés nem tapasztalható, szintén a birói függetlenséghez tartozik és hogy felfogása szerint sokkal nagyobb veszély rejlik abban, ha «a felügyelet a biró legaprólékosabb intézkedéseire is kiterjesztetik, mintha meghagyják a bírónak azt a jogot, hogy passiv álláspontot foglaljon el a felügyeleti hatóság esetleg zakla-