Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

hogy felperes a kereset megindításakor tudomással birt arról, hogy alperes csak a váltó lejárata után lett teljeskoruvá, jóhiszemüleg remélhette azt, hogy alperes a kereseti váltó alapján érvényes kötelezettséget vállalt, keresetét tehát nem indította minden jogos alap nélkül. A csak részben sikeres felebbezés költségét alperes maga köteles viselni. = A kiskorúság alatt vállalt váltótartozásnak a teljeskoruság alatt való elismerésére, lásd a Grecsák : Curiai Határozatok II. k. 217. lapon közölt hasonló határozatot. (1899 január 24. 1290/98.) A perköltségnek megszüntetése, ha felperes alperesnek a váltó aláírásakor való kiskorúságáról a kereset megindításakor nem tudott, állandó gyakorlat. L. a Dtár III. f. XI. k. 69. sz. a. közölt határozatot. 6. Az 1871: VIII. tcz. 5. és az 1891 : XVII. tcz. 1. és 4. §-ainak rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a felügyeleti jog köréhez tartozik őrködni az ügyvitel szabályszerűsége és az alkalmazottaknak hivatalos működése felett, továbbá a késedelmes ügyvitel miatt tett panaszokat megvizsgálni és intézkedni a tapasztalt késedelmeskedés megszüntetése iránt. Ehhez képest helyt nem foghat az a felfogás, hogy a bírónak joga volna megtagadni a felvilágositásadást a riivatalból történt halasztások okai felől. — Az 1871 : VIII. tcz. 20. §. a) pontjába ütköző fegyelmi vétséget az követi el, aki a hivatási kötelességét vétkesen szegi meg. De nem sújtható fegyelmi büntetéssel az a biró, aki kötelességét vétkesen nem szegte meg, hanem a törvénynek téves felfogásából nem adta meg a köteles felvilágosítást. (Curia 1901 február 23. 92/01. fegy. sz.) A budapesti kir. tábla fegyelmi bírósága : Vádlott dr. L. A. budapesti járásbirósági albirót vétkesnek mondja ki az 1871. évi VIII. tcz. 20. §-ának a) pontjában meghatározott fegyelmi vétségben s ezért vádlottat ugyanazon tcz. 22. §. a) pontjában meghatározott büntetésre, «rosszalásra» ítéli.