Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

ten ajánlotta fel, és ezzel kapcsolatosan felhozott többi panasza szintén alaptalan. A felebbezési biróság által valónak elfogadott F. alatti okirat szerint ugyanis alperesek és H. Gy. felperesek gyanánt perel lép tek fel jelenlegi felperes ellen ; és abban a perben megszűntnek kérték kimondani az A. alatti okiratba foglalt viteli ügyletet azért, mert felperes az adott utólagos teljesítési határidő eltelte után sem ajánlotta meg a részvények második részletének az átadását ; azonban azokat a felpereseket abban a perben a kir. Curia elatasitotta lényegileg azért, mert habár a kikötött határidő be nem tartatott, de ottani felperesek az utólagos teljesítésre határidőt adtak és jelenlegi felperes 1897 május hó 20-án a részvények átadását megajánlotta, ez a teljesítési készség pedig jelenlegi felperes részéről elkésettnek nem tekinthető. Ilyen körülmények között a jelenlegi alperesekkel szemben is jogérvényes birói ítélettel el van döntve az, hogy felperes a részvények átadását 1897 május 20-án megajánlotta és hogy felperesnek ez a teljesítési készsége elkésettnek nem tekinthető ; következésképpen egyrészről alaptalan alpereseknek az a panasza, hogy az előbbi pert az egyenes adós indította és az utólagos teljesítésre felhívással a haladékot is csak ez adta, másrészről a jelen per érdemére immár egészen közömbös az, hogy az 1897. évi május hó 20-ig felperes a teljesítés iránt tette-e és minő lépéseket, nevezetesen a tőzsdebiróság előtt mikor indította meg az illető részvényeket visszatartó részvénytársaság ellen a pert. Habár tehát alperesek a korábbi pert megújították és felperes a részvények átadását a B. alatti okirat szerint közjegyzőileg az 1897. évi május hó 29-én ajánlotta meg, a felebbezési biróság nem sértette meg a kereskedelmi törvény 353. §-ának rendelkezését az által, hogy felperes késedelmes voltát meg nem állapította és az A. alatti okiratban foglalt vételi ügyletet alperesek, illetve H. Gy. elállhatása miatt megszűntnek nem tekintette; mert eltekintve annak a kérdésnek eldöntésétől, hogy felperes részéről, esetleg már csak az 1897. évi május hó 29-én történt teljesítési megajánlás jogilag elkésettnek volna-e tekinthető, az 1897. évi május 29-én közjegyzőileg felperes részéről megajánlott teljesítés jogilag nem zárja ki azt, hogy felperes a teljesítést már 1*