Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

125 Hogy pedig az általa adott ellenértéket arra nézve nem tartotta maga sem elegendőnek, az határozottan következik a tanuk vallomásai szerint tett nyilatkozataiból, amely szerint maga is önmagát e tekintetben kötelezettnek tekintette. (1900 decz. 6. 6997/900. szám alatt.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. Ügyvédi munkadij iránti ügyekben a vitatott írásbeli megállapodás létrejöttére és az erre vonatkozó okirat kiállítására nézve a tanú vagy eskü általi bizonyítás meg van engedve. (Curia 1901 február 13. 817. sz.) A debreczeni kir. tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja az abban felhozott indokok alapján és azért, mert az 1874 : XXXIV. tcz. 54. §-ának az a kivételes rendelkezése, hogy az ügyvédi dij előzetes megállapítására vonatkozó egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő felekre egyaránt kötelező. E szerint a vitatott megállapodás csakis okirattal, de sem tanúvallomással, sem főesküvel nem bizonyítható, ilyen körülmények között és tekintettel arra, hogy a bíróilag meg nem állapított tételek ezúttal megfelelő mértékben nyertek megállapítást : az elsőbiróság az alperest a kereseti kérelemhez képest a fizetésre helyesen kötelezte. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete felebbezett abban a részében, mely szerint alperes 95 frt 52 kr. tőkének és kamatának fizetésére köteleztetett, helybenhagyatik, felebbezett egyéb részeiben pedig mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztattatik, felperes kereseti követelésének 135 frt 60 kr.-t tevő részével feltétlenül elutasittatik. Indokok: . . . Mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatása mellett, felperes keresetének 135 frt 60 kr.-nyi részével feltétlenül elutasítandó volt, mert az 1874 : XXXIV. tcz. 54. §-a értelmében az ügyvédi dij előzetes megállapítására vonatkozó egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges ; s tekintve, hogy alperes