Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

112 Ezekkel meg lévén adva a felperesi engedély tartalma, átruházás quo ad jus, megállapítható nem volt, mert a fentiekkel szemben alperes az egyetemen divó N., M., Sz., V., T. és F. tanuk által igazolt azon gyakorlatra, mely szerint az engedélyt nyert hallgatók annak alapján a közzétételt korlátlanul eszközölték, nem hivatkozhatik hatályosan, miután ezen gyakorlat egyszerűen az egyetemi tanárok nemleges magatartásán alapult, mely különösen felperessel szemben a törvényben megállapított jogának megszüntetésére alkalmas jogi ténynek nem tekinthető. S miután alperes azt sem igazolta, hogy felperesnek ezen gyakorlatról tudomása lett volna, felperes oly kötelezettségéről, hogy ezen gyakorlattal szemben engedélyét világosan korlátozni tartozott volna, szó egyáltalában nem lehet. A fentiekben egyúttal eldöntetett az engedély terjedelme az irányban is, amennyiben «quo ad exercitium» átruházást tartalmaz, az engedély tartalma szerint ugyanis csak az engedélyadáskori időben, illetve azon tanár szükséglete arányában egyszeri.közzétételre, tehát sem ugyanazon előadásoknak későbbi folytatólagos, sem javított és bővített alakban újbóli közzétételére nem vonatkozik, ezzel szemben nem bir sulylyal alperes azon érvelése sem, hogy eredetileg egyszerre 2000 példányt bocsájthatott volna közre, mert eltekintve attól, hogy ez tényleg nem történt meg, abban saját előadása szerint éppen a czél által korlátozott üzleti érdeke is akadályozta. A fenti indokok alapján nemcsak felperes kereshetőségi joga volt mindkét kifogással szemben megállapítandó, hanem érdemben az alperes által elkövetett bitorlás ténye is megállapítandó. Az engedélynek fentebb megállapított tartalmát szem előtt tartva ugyanis az A—D. alatti kiadványok jogosulatlanoknak tekintendők, amennyiben nem a Ny. és M. által hallgatott és jegyzett előadásokat, hanem bővített és javított kiadásokat tartalmaznak azért, mert a nevezettek csak az általuk hallgatott előadások közzétételére nyertek engedélyt, ha pedig azokat tartalmazzák, mert azok későbbi közzétételére nem voltak felhatalmazva. A már felhozott ez irányú indokolás kiegészítéseképp az utóbbira már azért sem, mert az 1890—92. évben tartott előadások alapján 1895—97. évben való készülés, psedagogiai szempontból a foly-