Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

io8 mára és terjedelmére figyelemmel, alperes részéről elkövetett jogbitorlást megállapitandónak találta. Mert : ad I., az 1884. évi XVI. tcz. 6. §-ának 2. pontja az «oktatás» czéljából tartott előadásokra nézve állapítja meg az előadó szerzői jogát, s igy az egyetemen kétségtelenül oktatás czéljából tartott előadásaira vonatkozólag felperes szerzői jogát is megállapítani kellett. Ezzel szemben sem az alperes által hivatkozott 9. §. 4. pontja, sem a kodifikatio technikájára utalással hivatkozott 9. §. 1. pontja figyelembe nem jöhet. Az előbbi azért nem, mert világosan a 6. §. 6. pontjára utal, az utóbbi nem, mert abban az oktatási czélokra szerkesztett nagyobb műbe, egy másik mű egyes helyeinek vagy kisebb részének szószerinti átvétele engedtetik csak meg, vagyis az oktatás érdekében a már megjelent mű «egyes helyét* vagy «kisebb részét» veszi csak ki a védelmi körből, amiből éppen nem következik, hogy egy egész müvet, habár oktatás czéljából is, védelméből kizárna. A tanári működésért élvezett díjazásra alapított érvelés nem talál, mert ezen működés a díjazással szemben kötelezőleg csakis a tananyag élő szóvali előadására szorítkozik, a törvény által biztosított ezen előadásoknak gépi többszörözés utján való közzététele és forgalomba helyezésére vonatkozó jogot ezen díjazás tehát ellenszolgáltatásképp nem absorbeálja. Az előadások közzétételének oktatási szempontból szükségessége és fontossága szerző jogának csorbítására indokul a dolog természeténél fogva nem szolgálhat. A sajtószabadság és nyilvánosság követelményei kielégítésére — alperes által vitatott értelemben — az alperesi kiadványok éppen nem lévén hivatva, ezen szempont a per elbírálásánál figyelembe egyáltalán nem jöhet. A felperesi előadások tudományos értéke pedig a törvény értelmében ugyancsak a peres kérdés eldöntésénél közömbös. Ad II. a) Tagadja alperes, hogy a peres kiadványok felperes előadásait tartalmaznák, mert azok csak előadásai a után» készültek, a törvény előmunkálataiból pedig megállapítható, hogy a szerzői jog meghatározásánál a törvényhozó minden «szellemi monopolium» megtagadásától óvakodott, és igy nem a gondolatokhoz való tulajdonjogot kívánta megállapítani, hanem csak az alakot (tekintet nélkül a tartalomra) megvédeni.