Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

109 Már pedig a peres kiadványok csak az előadások után készülvén, formailag önállóak, tehát éppen a döntő «forma» tekintetében nem felperes jogkörébe tartoznak. De alperes szerint a kereset alkalmatlan arra is, hogy peres eljárás alapjául szolgáljon, mert éppen az nem állapitható meg az előadások elhangzott szavaival szemben, hogy ezekkel a becsatoltak megegyeznek-e ; de a törvény a gépi többszörözést tartván szem előtt, minden eltérés felperes jogát megszünteti. Az A—D. alattiak pedig az előadás anyagának formába öntését, szabatositását, rendszeres feldolgozását és helyes szövegezését tartalmazván, a fentiekre figyelemmel azokra felperes szerzői jogot nem formálhat. Ezzel szemben kétségtelen, hogy midőn a törvény a szóbeli előadást védelmébe vette, mindezen nehézségek tudatában tette azt, feltételezvén, hogy az adott esetben az előadásnak ((formája") felhasználásával történt közzététele megállapítható lesz, de figyelemmel kellett hogy legyen a törvényhozó itt azon eltérésekre is, melyeket egy szóbeli előadásnak irásba foglalása a dolog természeténél fogva mindenkor igényel, miért is ezek oly eltéréseknek, melyek a törvény által megállapított szerzői jogot megszüntetnék, a törvény helyes magyarázata mellett sem tekinthe-' tők. «Gépi többszörözés*) alatt pedig a törvény csak a kiadmányoknak gépi többszörözését érti, nem pedig az előadásoknak gépi (szolgai) utánozását. A peres kiadványokra vonatkozólag felperes szerzői jogának megállapítására alapul szolgálhat mindenek előtt a czél, amelyre készültek. Kétségtelen ugyanis, hogy ezek nem egyszerűen a magyar magánjog anyagát kívánták feldolgozni, ezt tartalmazó tankönyvek nem hiányoznak, hanem egyenesen hivatva voltak éppen felperes hallgatóinak a vizsgálatokra, úgyszólván felperes szája ize szerint, készüléshez segédeszközül szolgálni. E czélból kell, hogy az előadó tanár rendszerét, eszmemenetét, az egyes jogi intézményekre, azoknak a magánjog rendszerében elhelyezésére, egymás közti viszonyára vonatkozó külön egyéni felfogását, egyszóval mindazon szellemi munkáját, mely előadásainak jellegzetességét képezi, sőt jogi terminológiáját is lehető hiven adják vissza. Hogy pedig az A—D. alattiak ily értelemben készültek, igazolják M. és Ny. tanuk.